Egyáltalán nem szeretem ezt a "gazdasági szabdságharc" kifejezést, de most mégis ezt a címet adtam egy kis reklám kedvéért

A jobboldali elhajlással egyáltalán nem vádolható Hetek című hetilap, számomra meglepő módon lehozott egy interjút, egy volt IMF-Világbanki vezetővel, Karen Hudes-al. Bár lehet nem is annyira meglepő taktikai szempontból, ha valaki olvasta a Fesz van című könyvet, tudja miről beszélek.

Szóval ez a IMF-es hölgy igencsak dícséri a magyar kormányt, amiért képes volt megszabadulni az IMF-Világbank párostól. De hát a magyar kormány olyan mint a bölcs ember: mások kárából tanult. Nagyon jól tudta, hogy az IMF hogyan teszi tönkre a rászoruló országokat. Margaret Thatcher már sokkal korábban figyelmeztett a magyar kormányokat a veszélyre, de jó néhány más államcsőd is példaként szolgált, pl Argentínáé.

A mostani interjúban szó van arról, hogy zajlanak ezek a folyamatok, és miért nincs erről több cikk az újságokban. Íme néhány részlet:


"- Ha már Magyarországot említette, mit gondol a magyar kormány pénzügyi szabadságharcáról? Mérv­adó szakemberek idehaza és külföldön egyaránt azt állítják, hogy az IMF-től való megszabadulás árát sokkal drágább banki piaci hitelekkel kellett megfizetni.

–Nagyon nagyra tartom a magyarokat, hogy vállalták ezt a bátor lépést. A történelemben nem ez az első eset, amikor önök bebizonyítják, hogy nem engedik magukat megfélemlíteni külső erőktől. Nem lepődöm meg azon, hogy ezeket a lépéseket a kontroll alatt tartott média és az általuk idézett szakértők igyekeznek negatív színben feltüntetni. Valójában azonban a világ minél több országának kellene követnie a magyar példát."

"A Világbank hangzatos mottója az, hogy szegénységmentes világot akar megvalósítani. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy ezek a megsegített országok nem tudtak kitörni a szegénységből, viszont egyre nagyobb adósságot görgettek maguk előtt. A világbanki hitelprogramok ártottak a helyi gazdaságoknak, nemzetközi óriáscégeket hoztak helyzetbe, miközben a munkahelyek száma csökkent. Csak úgy tud egy ország kitörni a pénzügyi függőségből, ha a saját kezébe veszi a pénzkibocsátását, ehhez pedig meg kell szabadulni a nemzetközi kontroll alól."


És végül még egy idézet:

"- Ön azonban a különböző internetes videóinterjúiban azt állítja, hogy a korrupciónál sokkal nagyobb bajok vannak a Világbankkal és a nemzetközi pénzügyi rendszerrel. Ha jól értem, azt kifogásolja, hogy egy nagyon szűk globális elit kontrollálja a nemzetközi pénzügyi folyamatokat. A WikiLeaks-üggyel és a Snowden-aktákkal hónapokon át tele volt a világsajtó. Ezekről a gazdasági botrányokról miért nem hallani szélesebb körben?

– Miért csodálkozik ezen? Húsz évvel ezelőtt a legnagyobb amerikai nyomtatott és elektronikus médiumok 50 különböző tulajdonos kezében voltak, ma pedig mindössze öt médiacsoport birtokolja ezeket. A felvásárlások mögött ugyanaz a 100-150 személyből és intézményből álló pénzügyi szuperelit áll, amelynek tagjairól egy 2011-es svájci vizsgálat megállapította, hogy a világ pénzforgalmának a 60 százalékát kontrollálják. A diplomáciai és titkosszolgálati kiszivárogtatások nem sértik az érdekeiket, annál inkább a pénzügyi, korrupciós botrányok."


Forrás:
http://hetek.hu/kulfold/201402/a_vilagbank_karositja_a_nemzeteket

A gazdasági sokkterápia világméretű kudarca

Naomi Klein könyve még a nagy 2008-as válság előtt jelent meg angolul, de magyarul csak 2014-ben adta ki az Akadémiai Könyvkiadó. Sokáig úgy tűnt, hogy a gazdasági sokkterápia csak egy metafora, amely áttételesen utal csak arra, hogy a gyors gazdasági változások sikeresebbek, mint a fokozatosak, és ezt hazánkban elsősorban Bokros Lajos volt pénzügyminiszter hirdette meg és alkalmazta még a kilencvenes években. Naomi Klein azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a pszichiátriában a sokkterápia egy fontos vonulata volt a XX. század - Freud-ellenes - mozgalmának, amely dr. Even Cameron nevéhez fűződött. Cameron célja az volt, hogy elektrosokk és egyéb durva és kegyetlen módszerek révén kitörölje a betegek elméjéből mindazt, ami szerinte ott kóros volt, és ezután az így kapott „tiszta lapra" saját, most már „helyes" mintázatát írja be. Itt csak az a gond a kegyetlenség mellett: azt, hogy mi a káros, a pszichológusok és pszichiáterek akarták eldönteni.
Ez volt az eredeti sokkterápia, amelyet, ahogy azt Naomi Klein kifejtette, még napjainkban is alkalmaznak - elsősorban az amerikai hadsereg titkos börtöneiben, terroristák vagy terroristagyanús emberekkel szemben, de nem elsősorban átnevelés, hanem információszerzés céljából.

Aztán a hetvenes években, amikor a neoliberális chicagói iskola, amelynek vezetője Milton Friedman volt, rászabadult a latin-amerikai országokra, ugyanígy igyekeztek felmorzsolni a meglévő társadalmi mintákat és a neoliberalizmus módszereit alkalmazni (vagyis deregulálni, privatizálni és liberalizálni). Chile volt az első ország, ahol aktívan alkalmazták a sokkterápiát, majd ezt követték számos más országban, aztán a kilencvenes évekre a sokkterápia forgószele elérte Kelet-Európát is. Természetes, ahogy ez jól ismert a közgazdaságtan történetéből, azokban az országokban, amelyek le vannak maradva technológiailag (mint az Egyesült Államok volt a XIX. század elején vagy Németország a XIX. század végén, illetve Latin-Amerika a II. világháború után), ott a szabad verseny korlátlan alkalmazása a legjobb recept arra, hogy az ország gazdasága összeomoljon, és hogy elveszítsék az exportpiacokat. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban a XIX. század elején Alexander Ha- milton, illetve Németországban egy kicsit később Friedrich List egyaránt a protekcionizmust és az erős állami beavatkozást hirdették. És tegyük hozzá, hogy az amerikai nagyvállalatokat az Egyesült Államok kormánya még ma is támogatja, elsősorban katonai megrendelések révén.

Naomi Klein rámutat, hogy nemcsak kegyetlen jobboldali diktatúrák, hanem látszólag demokratikus módon hatalomra került baloldali mozgalmak is alkalmazták a gazdasági sokkterápiát a hetvenes éveket követően. fgy volt ez például Bolíviában, ahol szemben a többi latin-amerikai országgal, nem jobboldali kormányok, hanem egy kifejezetten baloldali csoport támogatásával hatalomra került elnökjelölt, Victor Paz Estenssoro kezdte alkalmazni a neoliberális tanokat. Érdekes, hogy itt bukkant fel először az a Jeffrey Sachs, aki hasonló neoliberális sokkterápiát sürgetett tanácsaival később Lengyelországban, illetve más kelet-európai országokban is. Tehát nem feltétlenül csak a politikai jobboldal monopóliuma a sokkterápia, amit az is mutat, hogy később a Kínai Kommunista Pártnak is adott tanácsokat Milton Friedman. De jegyezzük meg, hogy a kínaiak korántsem fogadták meg Friedman minden tanácsát, hanem nagyon bölcsen fenntartották a vegyes állami és magántulajdoni rendszert, és erősen szabályozták a tőkeáramlást is, és éppen ezért tudták később szinte egyedüliként megúszni a kilencvenes évek végi ázsiai gazdasági válságot, amely kifejezetten egy mesterségesen elindított pénzügyi válság volt. A másik ország, amelyik megúszta azt, Malajzia volt, ahol a meglehetősen modortalan akkori elnök, Mahathir Mohamad elküldte az IMF-et melegebb éghajlatra, és egyedül, saját feje után igyekezett megoldani a válságot.

De a sokkterápia éppúgy nem működött a gazdaságban, mint ahogy a pszichológiában sem lehetett azzal átírni az emberek gondolatait, csupán nagyon rossz mentális és fizikai állapotba lehetett hozni őket. A gazdasági sokkterápia a neoliberalizmussal együtt alkalmazva alapvetően csak azt eredményezte, hogy az emberek rosszabbul éltek, a szociális, egészségügyi, oktatási és kulturális kiadásokat befagyasztották, és ezért demokratikus közegben a sokkterápia volt a legjobb módszer a választások biztos elvesztésére - ahogy ez hazánkban is bekövetkezett 2010-ben, illetve ahogy Latin- Amerikában is történt a XXI. század elején, amikor is rendre az Egyesült Államok- és globalizációellenes kormányok kerültek hatalomra. Bár hazánkban ehhez az is kellett, hogy az éppen kormányon lévő párt hazugságai felszínre kerüljenek.

Klein könyvének egyik legérdekesebb fejezete az, amely Irakkal foglalkozik. Itt ugyanis az amerikaiak egyfelől megkísérelték rátenni a kezüket az ország olajvagyonára, és közben alkalmazni akarták a gazdasági sokkterápiát is. Sajnos azonban elfelejtette valaki megmondani az amerikaiaknak, hogy Irak egy mozlim ország, amely minden külföldi beavatkozást elutasít, különösen akkor, ha az láthatóan csak szenvedést és megalázást hoz. Ezzel aztán az amerikaiak magukra rántották a mozlim fundamentalizmust, a terrorizmussal együtt.

Amiről már nincsen szó az alapvetően 2007- ben írt könyvben, az az arab tavasz. A nyugati hatalmak ugyanis lelkesen felsorakoztak a Közel-Keleten a diktatúrák megdöntésére beindult mozgalmak mögé, de annak következménye csak a keményvonalas, Nyugat-ellenes mozlim fundamentalisták hatalomra kerülése volt, és ahol sikerült - :mint Egyiptomban - a hadsereg támogatásával megszabadulni a fundamentalistáktól, ott az ország tartós káoszba süllyedt.

Forrás: www.mno.hu

Nemrég olvastam egy alig vezetett blogot az alábbi címen. Itt valószínűleg arra utalnak, hogy Jávor Benedek az LMP politikusa lefizetett egy orvost, hogy igazolást adjon ki a nem létező szívbetegségéről, hogy ne kelljen katonának mennie. Ezt a blog szerint egy esküvőn pityókásan ejtette el.

Érdekes felvetés, vajon igaz? Jávor volt katona? Ha volt akkor természetesen ez a bejegyzés nem sokat ér.

Ha viszont nem vonult be, akkor vajon miért nem ? Tényleg beteg? Hol van az igazolás és melyik orvos állította ki ?

Ő 1972-ben született, tehát még bőven benne volt a korban akiknek be kellett vonulnia.

 Az említett blog: http://akospolitika.wordpress.com/

Ne várjon senki tőlem most nagy szerződés-elemézést, mert nem láttam mit ír alá Orbán és Putyin. Csak a a sajtóban és a KSH-nál megjelenő adatokra tudok hagyatkozni. Ezek szerint a Paksi bővítés 3 ezer milliárd forintjába kerül majd az országnak. Szép összeg, ismerőseim is mondják: "húúú ez mennyi pénz, most aztán jól el vagyunk adósítva". De tényleg mennyi is? Nekünk, egyszerű embereknek persze beláthatatlan összeg, de nézzük az ország pénztárcájához képest.

Magyarország egy éves GDP-je, azaz megtermelt összeértéke jelenleg kb 27,5 ezer milliárd forint, 2009-ben ez egész pontosan 26,0948 ezer milliárd volt. Na ehhez viszonyítsuk a 3 ezret. És még egyszer hangsúlyozom 27 ezer milliárd forint az egy éves GDP, a paksi 3 ezer milliárdot pedig 30 év alatt kell kifizetni.

Nézzük meg más szemszögből. A 3 ezer milliárd forint az egy éves GDP kb 10%-a. Ekkor hiányt Gyurcsány Ferenc egy év alatt halmozott fel 2006-ban! Egy év alatt, megint csak hangsúlyozom. Na jó, legyünk igazságosak: Orbán ugyanezt csinálta 2002-ben is. Ne legyünk tehát annyira elájulva, hogy milyen sok pénz az a 3 ezer milliárd forint. Sok, persze, hogy sok, de nem ettől fog összeomlani az ország. Ez, hogy is mondjam: az ország büdzséjének szempontjából zsebpénz. Na jó, megint korrigálok: erős kiadás, de nem egy nagy tétel évekre elosztva. Vannak ennél jóval nagyobb éves tételek is. Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy Gyurcsányék ezt a mértékű pénzt szó szerint kiszórták egy év alatt az ablakon, addig a paksi bővítés gazdaságélénkítő-munkahelyteremtő beruházás lesz, ahol az adók-járulékok miatt jó része vissza is vándorol az államkasszába.

Egy másik szempont: mindenki gondolkozzon el magánemberként mekkora adósságot vagyunk képesek felvenni bankoktól: autóra, lakásra, TV-re stb. Vegyünk egy átlag keresetű embert, évente kb 2 millió forint jövedelmmel. Vesz egy autót ami 3 millióba kerül. Mennyi az annyi? Az éves bevételének a 150%-át dobta ki olyan autóra amire igazából szüksége sincs. Magyarország meg az éves GDP-jének a 10%-át költi a hosszú távú energiabiztonságára.

Erről ennyit.


Az adatok a Központi Statisztikai Hivataltól vannak.

https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/teina200.html
http://tudasbazis.org.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Itemid=113

Azért Simon Gábornak jól jött az egy hét szünet. Ennyi idő alatt minden bizonyítékot el lehet tünteni és még Mesterházyval is le lehetett vajazni a vallomást.

Az MSZP természetesen nem támogatja a vizsgálóbizottság létrejöttét, ami Simon 240 milliójának politikai szálait  keresné. Azt mondják ez az ügyészség és a rendőrség dolga. Ezt a demagóg dumát. Amikor a BKV vagy a NAV-botrány miatt ők kezdeményeztek (köztörvényes gyanú miatt) bizottságot, akkor érdekes módon nem volt baj, hogy az a rendőrség dolga. Na mindegy, megszoktuk.

Nekik most az a lényeg, hogy minél kevesebb derüljön ki a Simon-pénzről. Főleg annak politikai szálairól.

Egyébként érdekes a bizottság célja: van e köze Simon politikai munkjának a 240 millióhoz.

Nincs, rablásból szerezte.

Nemrég egy kommentelő naívnak ítélte azon eszmefuttatásomat amikor azt ecsetelte, hogy a szocik mennyi hatalmat és befolyást örökítettek át a szocializmus éveiből és ezt mennyire ki is használják. Elgondolgodtam, tényleg ennyire naív lennék? Ezért egy kis sorozatot indítok azért, hogy összeszedjem és példák sorozatával igazoljam mire is gondoltam.

Elsőként a Kulcsár-ügyet nézem meg. Ez tipikus példája annak, hogy mennyi információ keveredet éveken keresztül milyen háttérpénzek befolyások mozdultak meg és mennyire nem értette már a végére senki, hogy miről is szólt a dolog. Pedig nagyon egyszerű: az utolsó nagy magyar állami tulajdonú bank a K&H, a szoci elvtársak és haveri köreiknek a piaci kamatnál jóval nagyobb összeget ígért a befeketett pénzükért. A baj az, hogy nemcsak a saját pénzüket forgatták, hanem a bankon keresztül az államét is kockáztatták. Mert honnan szerezték a nagy pénzeket? A tőzsdéről. Ja meg persze Állam Bácsitól amikor a tőzsde már nem hozott elég zsét.

Szóval aki minumum 50 millióval bekerült a VIP körbe - ahol egy sima képviselő a ranglétra legalján volt - annak megforgatták a pénzét az akkor nagyon dübörgő magyar majd orosz tőzsdén. A sztori szerint voltak akiknek felajánlották a lehetőséget is a bekerülésre, és aki visszautasította az az MSZP-n belül elszigetelődött. Mert nem sározódott be e többiekkel együtt és így nem vált cinkostársá. Az ilyenek hamar a körön kívül találták magukat a párt dolgaiban is. Így folyt ez egészen a nagy orosz pénzügyi válságig 1998/99-ig. Akkor hirtelen 10 milliárdossá nőtt a veszteség és ezt be kellett nyelni. És ki tette ezt meg? A privatizálás során fellépő új tulaj, egy nevesincs ír bank. Miért éppen nekik adták el a szocik a K&H-t? Mert ő vállalta a veszteségeket szó nélkül és helyén hagyta a szocik embereit a vezetésben.

Aztán ők sem bírták anyagilag és jött az ING, aki beszállt az üzletbe. Ott már komolyabb emberek ültek a vezérek székében, egyből átlátták a veszteséget és borult a bili. Persze előtte volt Synergon, Pannonplast és társai amelyeken keresztül próbálták a szocik csökkenteni a veszteségeket, de az már nem sikerült.

Kik volt az ügy főszereplői? A VIP lista teljesen sosem derült ki, de olyan összefonódások voltak politikusoktól kezdve a bankvilág szereplőin át a rendőrfőnökökig, hogy ez egy résztvevő szavával élve, a magyar társadalamat megrengette volna ha minden kiderül. Így csak egy legtöbbek számára érthetetlen katyvasz lett ahol a Kulcsár Attila volt az "arc".

Pedgi ő egy közepes értelmi színvonalú ember a történeteben. Volt itt minden titokzatos balesetektől kezdve, gyilkosságig, bármi ami elképzelhető Itt a főszereplők az MSZP gazdasági háttér- emberének számító Erős János, a titokzatos O.S. szignójú rendőrfőnök, aki később megkapta a jutalmát, mert eltüntette a bizonyítékok jó részét, az érettségizett államtitkár Gál J Zoltán aki a szocializmusban belügyminiszter apukának köszönhette karrierjét, Baja Ferenc, Medgyess Péter vagy épp Gyurcsány Ferenc. Emlékszünk még Kulcsár híres lehallgatott telefonjára? "Szóljatok a Gyurcsányinak". És hogy, hogy nem, ez a lehallgatási jegyzőköny hirtelen eltűnt a nemzebiztosnágiaknál. Szóval ott is működötek a szocik háttéremberei. De az ügyben elég mélyen belekeveredett Lendavi Ildikó, Kovács László a barátnője révén, Bárdos-Máté házaspár és sokan mások a szoci körből.

Aki részleteiben akarja tudni, annak rendelkezésére áll elég könyv/film/híradó részlet. Csak ne tessék elfeljteni mit is tett az országgal a szoci elit.

Érdekes felvetés: amikor kiderült, hogy Simon Gábor mennyi pénzt parkoltat a bécsi számláján, felvetődött, hogy miért kellett megvárni amíg Mesterházy hazajön Amerikából. Ha az a saját pénze akkor simán lemond/kirúgják stb. Inkább hihető az a változat, hogy ez az MSZP pénze és meg kellett várni amíg a Főnök hazajön és megegyeznek. Az világos volt, hogy Simont be kell áldozni, de, hogy ez, hogy menjen és mit kap cserébe a lebukott szoci ehhez kellett megvárni a pártvezért.

A másik érdekes dolog Simon "érvelése": "elfgelejtette" beírni az összeget a bevallásába. 6 éven keresztül. 240 milliót. Na neeeee. Ennyire hülyének néznek még mindig a szocik minket ?

Kiegészítés: A Budapest - XVIII. kerület 3 milliárdos kötvénykibocsájtási akciója 2008-ban zajlott.

Ez azért érdekes mert ekkor Simon Gábor volt ott a kerület szocialista képviselője, és a 240 milliót rejtegető bankszámlát ugyancsak 2008-ban nyitották ugyanannál a banknál amelyik finanszírozta a kötvénykibocsájtást. Mennyi érdekes egyebeesés. Ráadásul a kötvénykibácsjtást annak idején megpályáztatták és megint csak érdekes momentum: a legrosszabb ajánlatot tévő bank nyerte azt el. Vajon miért?

2010-ben a Fidesz ezt az esetet feljelentette a rendőrségnél. Az ügyszség meg elutasította.

A pénz eredetétől függetlenül: Simon Gábor 2008 óta bizonyítottan adót csal és közokiratot hamisít. Kap ezért pár évet. Hacsak nem vallja be az igazságot. De nem fogja, mert a korábbi bejegyzésemben említett balliberális összefonódások ezt nem engedik.