Gyurcsány Ferencnek és a balliberális újságíróknak sikerült a "demokrata" szót, szitokszóvá emelniük. Ez a kifejezés 2010 előtt ritkán hangzott el tőlük, de az utóbbi két évben mást sem hallani, mint, hogy ezzel a kifejezéssel különülnek el a jobboldaltól. Nem csak az általuk "fasisztának" bélyegzett Jobbiktól, hanem úgy en bloc az egész jobboldaltól. Számukra ugyanis minden ami jobboldali, az ritkábban csak begyöpösödött, konzervatív, maradi, rosszabb esetben fasiszta, szélsőséges és veszélyezteti a demokráciát. És ez jellemző az egész európai baloldali elitre, nem hiába láttuk az uniós parlamentben azt a hisztériát ami még kisebb hullámokban most is megy az Orbán-kormány ellen. Ez a gondolkodás ugyanis a baloldal sajátja: a 19. században az ébredező szocialista mozgalmak csak kampánnyal, lejáratással, tüntetgetésekkel, propagandával, magyarul a hőbölgéssel tudtak harcolni az uralkodó konzervatív rétegek ellen. És ezt a viselkedést a mai napig nem tudták levetkőzni magukról. Ugyan valamiféle civilizált maszkot fel tudnak venni, de amikor a Cohn-Bendit féle társaság elkezdi a habzó őrjöngését, akkor kételkedni kezdek, hogy a baloldal képes lesz valaha is a korrekt politizálásra, vagy megmarad ez a gyűlölködő attitűd.

Visszatérve a magyar "demokratákra". A szóhasználattal nincs gondom, de azzal már igen, hogy a Gyurcsány-DK(MSZP)-ATV féle társaság kisajátítja ezt a kifejezést. És ha valóban elfogadjuk, hogy aki "demokrata" az az MSZP-Gyurcsány-baloldali vonalat képviseli akkor csak elég felidézni, hogy kik is ők, és mit csináltak ezzel az országgal. Nem az elmúlt nyolc évebn, hanem az elmúlt 50 évben. Mert azzal kell kezdeni, hogy az MSZP az MSZMP hivatalos utódpártja, örökölte annak teljes vagyonát, infrastruktúráját, kapcsolatrendszerét és befolyását a gazdaságra. És így nemcsak a vagyont örökölte, hanem azt a terhes örökséget amit a diktatúra pártja képviselt. Gyurcsány és társai a legmagasabb szinten működtetek egy diktatúrát, a rendszerváltáskor csendben visszavonultak, az elszámoltatás elmaradt, ők pedig erőt gyűjtöttek. Gyurcsány, ekkor szedte meg magát állami pénzből (Hitelbank, Timföldgyár), éppúgy mint az ideiglenesen 1990-94 között visszavonuló szocilaista elit nagy része. Nem volt nehéz, mert ugyan a politikai rendszer megváltozott, de a gazdasági-kapcsolati háttér (a hálózat!) megmaradt. A szoci elvátrsak jól ismerték egymást, megmaradtak a gazdasági kulcspozíciókban, így fillérekért sikeresen kiprivatizálták egymásnak a legjobb állami falatokat. A hulladékot meghagyták állami kézben, hogy a mai napig bele tudják ordítani a kamerákba: az állam rossz tulajdonos.

Szóval ez a magyar baloldal működését megfejelte a Gyurcsány-féle ámokfutással és annak támogatásával. Ne felejtsük el, hogy az MSZP-ben 2006-ban volt egy bizalmi szavazás Gyurcsány féle vonalról, és a dicsőséges Párt egyöntetűen kiállt emellett. Ezért is nevetséges most Mesterházy, amikor próbálja magáról levakarni a múltat. És ez a baloldal (mindegy, hogy MSZP vagy DK) öntömjénezi magát "demokrataként". Bennem már kialakult a reflex: a "demokrata" az országot szétverő, pénzeket lenyúló, szemkilövető, gyülölködő szinonímája lett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.