Na, megint valami amin fel lehet háborodni ballibsiéknél. A fehér, keresztény Argentína.

-----------------------------------------------------

Németh Szilárd kijelentése már mindenhol ott van. „Fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok. Hajrá, Argentína!” mondta kormánybiztosunk. Erre a telex, persze nyálcsorgatva loholt az argentin nagykövetségre, hogy tessék már elhatárolódni. És természetesen nagyon is tisztában voltak, hogy kit kell megkérdezni ahhoz, hogy az jöjjön ki az egészből, hogy "rohadt Fidesz". Nagyköveti kapcsolataikon keresztül tudták, hogy ha az argentinokat megkérdezik akkor azok mit fognak mondani. Ellenkező esetben nem kérdezték volna meg őket.

De a lényeg, a nagykövet válasza, azaz „Az argentin válogatott, ahogy az argentin emberek, a mesztic Amerika értékeit képviselik, és elutasítanak mindenféle faji, vallási, nemi és társadalmi diszkriminációt”. A probléma az, hogy ez a kijelentés több sebből vérzik. Először is azért megkérdezném az argentin válogatottat vagy a szurkolókat, hogy ők mennyi érzik magukénak az amerikai kontinenst, vagy inkább a saját országukat? Ha mi magyarok nyernénk VB döntőt akkor vajon pl a mi japán nagykövetünk arról beszélne, hogy ne dumáljon már senki, a válogatottunk nem a magyarokat képviselte, hanem Európát.

Aztán ott van a mesztic kérdés. Ha a válogatott a mesztic kultúrát képviseli akkor rasszista, hiszen kizárja a többi etnikumot. Pl Argentína 85%-ban fehér, európai leszármazott, és csak 11%-ban mesztic. A nagykövet és a Telex szerint mégis csak ezt a 11%-nyi embert és kultúrájukat képviseli. Ez olyan mintha a magyar nagykövet azt mondaná, hogy a magyar válogatott a 10%-nyi cigányságot képviseli, ne dumáljon senki a magyarságról. Ugye, hogy nevetséges? De ha Latin-Amerikát is vesszük, ott is csak 30%-ot képvisel a mesztic népesség, tehát valahogy ez a meszticeket képviseljük duma nem jön össze.

Inkább arról van szó, hogy ballibsi Telex megtalált egy ballibsi nagykövetet akivel kimondatta, hogy "rohadt Fidesz". 

A platform 2019-es spanyol film, érdekes ajánlásokat hallottam, olvastam erről, ezért rászántam másfél órát erre a netflixes filmre.

-----------------------------------------------

A film érdekes, és ötletes témára épül, amiért már önmagában érdemes a megnézésre, tehát nem egy tucatfilmről beszélünk. A film egy több száz emeletnyi mélységű épületben játszódik, amiben minden szint egy-egy szoba ahol két-két ember lakik egy hónapig, aztán új szintre kerülnek. A szobák középen egy asztal méretű lyuk van, ahol a platform azaz az asztal közlekedik fel-alá, megpakolva étellel és minden szinten megállva pár percre, mindenki annyit vesz el amennyit akar. Az asztalon annyi étel van, hogy mindenkinek jutna, de mivel a felsőbb szinten élők habzsolnak, ezért a századik szint alattiaknak már alig jut, egy szint alatt pedig már semmi, és ez rengeteg konfliktussal jár.

A mű önmagában egy társadalomkritika akar lenni, csak az a baj, hogy ezt primitíven, féligazságokkal és ferdítésekkel, farizeus módon, erkölcsi magaslóról teszi. Itt nyilván a nyugati világ valamiféle önkritikus megnyilvánulásával állunk szemben, utalva a fogyasztói társadalom túlfogyasztására, amiért másoknak alig jutnak a javakból. Ezt abból lehet leszűrni, hogy a főszereplő szerint szolidaritással jól el lehetne osztani a javakat és igyekszik is meggyőzni a többieket erről, akik persze hallani sem akarnak az ötletéről, hiszen a fentiek éppen élvezik az adott ételbőséget, a többiek a túlélésért küzdenek, de amint feljebb jutnak, már ők is csak arra koncentrálnak, hogy minél többet egyenek.

Itt kell szólni az említett primitívségről, hiszen a mű alkotói azon túl, hogy szolidaritás, semmi egyebet nem tudtak ismételgetni, és ezzel próbálták megoldani ezt az igen bonyolult problémát. Aztán persze amikor a főszereplő rájött, hogy ezzel nem megy semmire, akkor rálépett az erőszak útjára és önhatalmúlag kezdte osztani az ételt, kinek-kinek a szüksége szerint.

Ezzel el is érkeztünk a lényeghez, mert nem tévedünk nagyot, ha netflixről beszélünk akkor ballibelrális világról beszélünk. Találtak egy valós problémát, a javak egyenlőtlen elosztását, próbálnak egy jóemberkedő szolidaritással megoldást találni rá, aztán amikor az nem működik akkor már csak a központilag irányított elosztás jöhet szóba, mert rajtuk kívül az egész társadalom primitív, csak a liberális értelmiségit megtestesítő főszereplő és természetesen a kisebbségi az akik tudják mi a helyes, így joguk van erőszakhoz folyamodni, a végén pedig üzenni az központi Adminisztrációnak, hogy végre tegyenek valamit. Azaz legyen már egy jó kis világkormány, mert itt mindenki csak a saját hasznát lesi, így pedig sosem lesz kommunisztikus egyenlőség.

És van pár mellékszál is, amiket egy netflix filmből nem lehet kihagyni. A film központi bölcse fekete, mert hát a fehérek meg rasszista primitívek, akik szó szerint szarnak a feketékre. A primitívség alól csak a fehér liberális értelmiség a kivétel.

Csak az egész mű koncepciója ott bukik, hogy a globalista, szabadkereskedelmre épülő fogyasztói társadalmat leginkább ez a liberális politikai irányzat építette fel, akik a nemzeteket el akarják törölni, hogy egy nagy globális fogyasztásban egyesüljünk. Ráadásul ez a balliberális kör nyírta ki azt a keresztény erkölcsiséget ami önként tudná vállalni és magáénak is vallja ezt az önmegtartóztatást. Mert a kulcs az, hogy fogyasztásra és annak ösztönzésére épül ez az egész világ, és sehol sincs akarat ennek megváltoztatására. Ki fog a nyugati világban önként lemondani a jólétéről, csak, hogy tisztább legyen a levegő és Afrikában jobban éljenek a feketék? Németországban Jürgen ezentúl busszal fog járni, és negyed annyi ételt fog venni, a nyaralásokról meg le fog mondani? Vagy lesz német kormány ami ezeket meg fogja vonni a német lakosságtól? Dehogyis, erre csak a kényszer fogja rávenni az embereket, addig pedig marad a harácsolás, főleg úgy, hogy azok élnek leginkább így akik próbálnak kioktatni másokat.

A 2011-es vizsga nagyon várt folytatása megérkezett A játszma címmel. Inkább nem kellett volna erőltetni.

---------------------------------------------------------

A vizsga című film nálam benne van a top 10 magyar filmben, bármikor visszanézek pár jelenetet belőle, de a teljes filmet is megnéztem már párszor. Megvan az erőteljes hangulat, a korhűség, jó sztori, kiváló színészi játék. Nem csoda, hogy akkora siker lett.

Aztán jött a folytatás, ha kb lemásolják azt amit akkor nyújtottak akkor azt mondja az ember, hogy jó, csináltak egy hasonló színvonalú munkát, többet vártunk, de ha már ugyanazt hozzák akkor elégedettek lehetünk az adóforintjainkért. De sajnos nem sikerült megütni a szintet. Filmkritika a történetre való utalásokkal.

Hat évvel az előző rész után 1963-ben játszódik a második rész, és nem voltak képesek kitalálni egy új történetet, csak a korábbit ismételték, azaz vizsgáztatták az egyik ügynököt. Sajnos itt már annyira kilóg a lóláb, hogy ez már majdnem az első 10 percben kiderül, vagy legalábbis erős gyanú van arra, hogy nem mindenki az akinek látszik. A fiatal beszervezett lányról szinte ordít, hogy már kiképzett ügynök. A korábbi részben okos, hidegen számító ügynökökről meg itt most kiderül, hogy könnyen átverhető naiv kezdők. Vagy legalábbis az új történet szerint.

Mindez nem is lenne probléma. De a filmből hiányzik az az erőteljes hangulat ami az előző részben megvolt, oda nem illő spanyol, amerikai dalok hangzanak el, a korra sokkal jellemzőbb akár magyar vagy külföldiek, pedig hiányoznak. Még ez is hagyján, de a képi hangulat, a jelenetek, vágások, a helyszínek annyira unalmasak lettek, hogy szó szerint többször meg kellett állnom a filmnézéssel. A titkosszolgálati akciók, feszültség ami annyira jellemző volt az előző részre, most teljesen hiányoztak. Az egyetlen dicsérhető momentum a színészi játék, de az sem hozta az előző rész szintjét. Kulka teljesen kiesett a filmből, egy mellékes bábu volt csak. A többi szereplő esetén is inkább egy érzelmi bemutatás történik, semmint az a jó kis krimi ami az előző részben.

Meg kell említeni az ordító hibákat a korhűség terén. Compact casette. Ezt 1964-ben dobták piacra Németországban, de az 1963-ban Magyarországon már a közértben is meg lehetett venni, a hozzá való magnóval. Legalábbis a film szerint. Arról nem is szólva, hogy a kicsinyített mását meg a táskában hordták. Aztán némelyik lakás úgy volt berendezve, hogy azt ma is megirigyelhetnénk. A modern házak szintén. Kulka szökése pedig úgy, abban a formában nem jöhetett létre, ahogy bemutatták. Sajnos ezekre az apróságokra most már sajnos nem figyeltek az alkotók.

Ami meg végképp betette a kiskaput, hogy ahelyett, hogy egy jól összerakott magyar krimi-thrillert csináltak volna, ahelyett a befejezéssel egy feelgood sztori kerekedett a végére. Már csak egy Coelho-idézett hiányzott a befejezésre.

Svante Pääbo (1955. április 20.) svéd genetikus, aki az evolúciós genetika területére specializálódott, és Nobel-díjas is. A paleogenetika egyik megalapítójaként sokat dolgozott a neandervölgyi genomon.1997-től a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet Genetikai Tanszékének igazgatója, a paleogenetika egyik alapítója.

 Ő vezette a neandervölgyi ősember genomjának szekvenálását, a kutatás nyomán azonosságot találtak a mai modern ember genomjaival, amely óriási tudományos áttörést jelent. Munkásságát számos díjjal jutalmazták, 2007-ben az amerikai Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.

 Nobel-díj megindoklása:

A kihalt hominidák genomjával és az ember evolúciójával kapcsolatos felfedezéseiért.

Mostanában a KATA adózás szigorítása itthon a legfontosabb ügy. Persze az energiaárak emelkedése mellett. Az alapvető ismereteket viszont kevesen írják le.

------------------------------------------------------

Amikor 2012-ben bevezették a KATA, azaz a kisadózó vállalkozások tételes adóját, akkor ezt az állam kényszerből tette. Egyszerűen volt egy vállalkozói réteg, akiket nem lehetett adózásra bírni. Hiába volt az EVA, ami szintén egy egyszerűsített adózási forma volt, csak épp a jövedelemmel arányosan kellett adózni utána, azaz a kiszámlázott pénz 15%-át. Csakhogy a magánszemélyeknek számlázó vállalkozók, pl fodrászok, autószerelők egyszerűen nem állítottak ki számlát. Talán minden tizedik ügyfelüknek, azt is leírták költségként. Akkoriban jókat röhögtünk azokon akik új mercedeszekkel jártak, de papíron minimálbért sem kerestek. Az APEH ellenőrzött, de nem volt túl hatékony. Szóval ott volt ez a kb 100 ezres vállalkozói tömeg, akik semmivel sem járultak hozzá a közterhekhez. Na velük kellett valamit kezdeni.

Miattuk cserélték le az EVA-t KATA-ra. Akik tehát magánszemélyeknek számláztak, azok ezentúl befizettek 50 ezer forintot és azzal minden kötelezettségük le volt tudva. Ez odáig vezetett, hogy mára 18 milliós határig meg tudják ezt csinálni. Azaz amíg egy katás vállalkozó 18 milliós bevétel után adózik évi 600 ezret, addig egy munkavállaló és a munkáltatója ugyanennyi fizetés után kb 8,5 milliót.

De hangsúlyozni kell, hogy ezt az állam kényszerből vállalja mert ezzel a fajta vállalkozói viselkedéssel szemben egyszerűen tehetetlen.

Ezt a körülményt súlyosbította, hogy erre rátelepedtek olyan vállalkozók is akik nem voltak jogosultak erre az adózási formára, de a kormány mulasztása miatt nyitva hagyott kiskapun több száz ezren szivárogtak be a rendszerbe. Az eredeti kb 80-100 ezres vállalkozói réteg helyett mára kialakult egy 450 ezres tömeg, akik egyszerűen annyi adót takarítanak meg, hogy a nyugdíjrendszer nem bírja el az ő kiesett adójukat.

Ez persze több súlyos kérdés felvet, messze túlmutatva azon, hogy a kata rendkívül igazságtalan a többi adófizetővel szemben, ráadásul sokkal többen használják jogosulatlanul mint akiknek szól. A kata problematikája rámutat az igazságtalan adórendszerre, a fenntarthatatlan nyugdíjrendszerre, az alapvető társadalmi szolidaritás hiányára, a külföldön dolgozók hiányára és az állam félig beismert tehetetlenségére.

Igazságtalan az adórendszer mert ugyanannyi bevétel mellett szélsőségesen más mennyiségű közterhet fizetnek az egyes adóügyi szereplők. Egy katás fizet 5%-ot, egy alkalmazott 40-et.

Fenntarthatatlan a nyugdíjrendszer, mert egy ilyen kis piszlicsáré ügy is borítja a fizetőképességet. Mi lesz ha nyugdíjba megy a Ratkó-generáció? Alapvető igazság, hogy a nagy ellátórendszereket hosszú távon nem a befizetett pénz tartja fenn, hanem a munkások száma. A nyugdíjrendszer reformja elkerülhetetlen, ahol is a dolgozó gyerekek alapján kell, hogy kapja a nyugdíjas a pénzét.

A szolidaritás totális hiánya mutatkozik meg most. Hiába írják le ezerszer, hogy a kata egyszerűen igazságtalan, még a kormánypárti újságírók egy jelentős része is a módosítás ellen van, mert ők is érintettek az ügyben. Nem érdekli őket, hogy az ország többi része fizeti helyettük az állami rendszereket.

Hiányzó munkaerő. Sehol nem esett róla szó, de itt most a kormány egy kb 300 ezres tömeget próbál a kata rendszerből visszaterelni más adózási rendszerbe. De mi van azzal a 300-400 ezres tömeggel akik itt hagyták az országot. Na ők a legsúlyosabb probléma. Az ő munkájuk, adójuk és költekezésük hiányzik a legjobban.

Állami tehetetlenség. Az, hogy ez a helyzet kialakult azért történhetett meg, mert az állam néhány területen egyszerűen béna kacsaként működik, vagyis inkább nem működik sehogy, mint ahogy a katások esetén megmutatkozik. Ezt az adózási formát az állami tehetetlenség alakította ki.

Persze a fenti problémákról a kormány legtöbbször még beszélni sem mer, nemhogy valamit intézkedni, maximum ha már nagyon sürgető. Az első lépés a problémák nyílt kimondása és megbeszélése lenne.

Írhattam volna nagy betűvel. A Sorozat. Vagy akár azt, hogy az utóbbi évek legjobb sorozata, akkor sem mondtam volna valótlanságot.

-----------------------------------------------------

Talán azért is lett ilyen jó, mert nem netflixes sorozatról beszélünk, hanem olaszról, és az ottani bűnszövetkezetről szól. Jobban mondva az egyik maffia csoport két vezetőjének kicsit furcsa viszonyáról és rivalizálásáról. A hangulat nagyon ott van, kicsit európaian lassú, megfontolt. A színészi játék nem mindenhol az elvárható színvonalú, a főszereplőknél sokszor kimerül a meredten nézésben, amivel a keményfiúságukat próbálják kifejezni.

A történet maga nem túl nagy meglepetés, a nápolyi maffia néhány évét és abban is egy kisebb csoport életét követhetjük. A szokásos maffiafilmes panelekből építkezik, nincsenek jófiúk, csak bűnözők akik viszik a boltot, jelen esetben főleg a kábítószer kereskedelmet, és persze közben a rivalizálások, árulások jelentik a film fő történetét.

A sorozatot előre öt évadosra tervezték, a történetnek megvan a maga koherenciája, egyedül az utolsó évadon éreztem, hogy már elfogyott és talán jobb lett volna hamarabb lezárni. Sok volt az üresjárat, a felesleges lelkizés, történet már alig volt. De ezzel együtt is a legjobb sorozat mostanában, aminél azt éreztem, hogy újra le kell majd játszani, pedig ezt nagyon ritkán teszem meg.

Ritkán ajánlok Netflix sorozatot, főleg mert a két legjobbra értékelt sorozatuk A nagy pénzrablás, és a Squid game annyira gagyi lett. A Kalifátus, vagy eredeti címén Caliphate, svédül Klaifat, viszont olyan jól sikerült, hogy bátran ajánlom az érdeklődőknek.

-------------------------------------------------

A kalifa (jelentése: követő, utód) az iszlám legfelsőbb vallási vezetőjének kijáró cím volt, amely eleinte világi főhatalommal is párosult, mondja a wikipedia, és az a terület amit a kalifa vezet az a kalifátus. A sorozat Svédországban és az Iszlám Állam területén játszódik, olyan nők főszereplésével, akik a másik területre szeretnének eljutni. A svédországiak Szíriába, az ottani nő pedig Európába.

Jól bemutatják, hogyan szervezik be a fiatal, naiv lányokat, hogy menjenek férjhez az Iszlám Állam katonáihoz, természetesen a megfelelő ideológiai tanítás után. Nem szépítenek sok mindent, nem idealizálják a döntésüket, nyíltan bemutatják mi történik velük, milyen sors vár rájuk, és azt is bemutatják mit tud csinálni egy teljesen fanatizált fiatal.

Egyenlőre csak egy évad van, de a lezárás miatt talán nem is lesz több.

Márki-Zay nemrég felhívott vonalas telefonon a 0613743836 számról. Jobban mondva egy számítógépről bejátszott hangfelvétel, amivel nincs is probléma, mert ezt minden párt csinálja, én mindegyiket végig szoktam hallgatni, már csak kíváncsiságból is.

-----------------------------------------------------

A mondanivalóval leginkább az volt a probléma, hogy csak azt tudta ajánlani: Fidesz vagy nem Fidesz, nincs egy kormányprogram, csak általános lózungok. Azt még nem tanulták meg, hogy ennél több kell.

Ami már érdekesebb, hogy a hívás végén felszólítanak, hogy nyomjuk meg a kettes gombot ha rájuk fogunk szavazni. Ez már viszont szavazó bázis építése. Vajon index, telex, 444 mikor fog ezért visongani?