Ami tegnap Párizsban történt, az elfogadhatatlan. Normális ember nem is gondolhatja ezt másként, a gyilkosságra nincs mentség. Ezt tegnap, ma leírták, és a következő hetekben milliók fogják leírni. Sokkal kevesebben vannak akik kicsit próbálják megérteni azt a folyamatot ami ide vezetett. Nem a katonai/külpolitikai aktivitásra gondolok, ami nemcsak a franciákkal hanem sok más országgal szemben vált ki muszlim haragot.

Amit itt meg kell néznünk, az a gondolkodás és lelkivilág ami kiváltotta ezt az eseményt. Azt gyorsan le kell szögeznem: ami Párizsban történt azt két szélsőséges kisebbség közötti leszámolásként tartom nyílván. Az egyik oldalon a muszlim radikálisok, a másik oldalon korunk szélsőséges liberális fenegyerekei. Számomra egyik csoport sem tartozik a békés, normális emberi kapcsolatok világába. Az egyik a testet pusztítja, a másik a lelket.

Angela Merkel titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva azt nyilatkozta néhány hónapja, hogy Németországban él kb négy millió muszlim, akiknek a 10%-a radikális, és azok 10%-a olyan szélsőséges, hogy szó szerint bármire rávehető. Magyarul a négy millió ember 10%-nak a 10%-a az 40 ezer. Ennyi, mindenre kapható muszlim radikális él csak Németországban. Elég nagy szám, mégis ha úgy írnánk le, hogy a muszlimok 99%-a nem követne el terror cselekményt, akkor még meg is nyugodnánk, de ha konkrét 40 ezres számot nézzük, akkor van okunk megijedni.

Franciaországban ennél jóval több muszlim él, és ha a hasonló 1%-os arányt vesszük, akkor ott is sok tízezer ember lehet akik a tegnapi merényletet (alkoholmentes)pezsgővel ünnepelték a tv-k előtt és várható, hogy példának veszik az eseményeket.

De mi volt az ami kiváltotta a haragjukat? A gúny. A folyamatos gúny. Most persze majd az okoskodók le fogják írni, hogy de hát ez a normális élet része, egészséges ember az ilyen vicceken jót kacag stb stb, a szokásos ostobaságok. A probléma az, hogy a gúny messze van a jó értelemben vett humortól, amikor az ember magán is mosolyog. A gúny során egy ember vagy csoport vélt valós hibáit kiemelik, túlhangsúlyozzák és azzal alázzák meg. És ez a lényeg: a gúny mindig megaláz, ami sértettséget és haragot szül. És amikor ez olyan mértéket ér el, hogy tehetetlenségbe fordul, akkor hiába mondjuk, hogy az emberek 99%-a még ezt is elviseli, elég ha az 1%-ból néhányan a tettek mezejére lépnek. Azok a rajzolók és újságírók, akik meghaltak, pedig ebből éltek. Mások hétről hére való megalázásából. És bármennyire is hajtogatják egyesek, hogy ezt el kell viselni, gondoljunk arra, hogy ha egy tanárunk vagy munkatársunk, rokonunk nem szól hozzánk máshogy csak a gúny hangján, éveken keresztül akkor vajon ki az a birkatürelmű ember aki mindig jó szívvel van feléje? Most őszintén.

A másik amit figyelembe kell venni: ezek az újságírók, nem az egyes muszlim embereken gúnyolódtak, hanem a vallásukon. Ez olyan amit egy mélyen vallásos ember az életénél is fontosabbnak tart. Lehet azzal érvelni, hogy a muszlim szélsőségesek így vagy úgy megérdemelték, de gondoljunk arra, hogy nemcsak őket, hanem a maradék 99%-ot is mélyen megsértették.

A szélsőségesség kérdése akkor is előkerült amikor az újságírókról írtam ezt. Szerintem ők is azok voltak, csak a liberális táborban. Ugyan normálisnak mondható, ha valaki abból él meg, ha a másként gondolkódokat gúnyolja? Ez lenne a liberalizmus? Ahogy a harcos-erőszakos muszlim(keresztény) kis csoportok sem mutatják a vallások valódi arcát, éppúgy számomra ez az újság sem tartozik a valódi, élhető szabad élet kategóriájába. Mert rombol, feszültségeket szít, és megaláz másokat. A sajtószabadság sosem jelentette a mások megalázásnak lehetőségét.

De ahogy a muszlim radikáliskat sem lehetett volna halálra kínozni Guantánamón, éppúgy sosem lehet elfogadni az újságírók legyilkolását sem.

Nyugodjanak békében!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.