Trianon során megszabadultunk a ballaszttól, így jobb esélyünk volt a gazdasági növekedésre. Legalábbis így értelmezi a magyarság legnagyobb történelmi tragédiáját Gyáni Gábor az MTA történésze. Az Élet és Irodalomban megjelent cikk keltett némi felháborodást, de nem volt túl nagy visszhangja. Ennyire megszoktuk már a magyarság-gyalázást?

A cikk lényegében arról szól, hogy Kárpátalja, Székelyföld és a Felvidék északkeleti része jó, hogy elkerült Magyarországtól, mert megszabadultunk a "ballaszttól" és így esély nyílott a felemelkedésre, egyébként is ezek a részek voltak a Magyar Királyság "legelmaradottabb gazdasági térségei, legarchaikusabb helyi társadalmai".

Persze ez Gyáni számára nem tragédia, még csak nem is országcsonkítás, hanem csak megkissebedés. "Ez azonban azzal párosult, hogy az ország területi, népességi, gazdasági és társadalmi tekintetben egyaránt megkisebbedett."

Aztán elkezd azon lamentálni, hogy milyen jó, hogy homogén lett az ország, mert megszűnt a nemzetiségi ellentét Magyarországon. És persze az előzményekhez hozzáteszi a tipikus balliberális "érvelést", hogy mi is okai voltunk Trianonnak, mert nem adtunk autonómiát a nemzetiségeknek, és így nem tudtuk magunk mellé állítani őket, pedig a Lajtán túl ez milyen jól működött. Az nem zavarja a szerzőt, hogy egy mondattal később ő maga írja le, hogy Lajtán túl éppúgy elszakadtak a nemzetiségek Ausztriától, hiába kaptak autonómiát korábban.

Gyáni Gábor kizárólag egyfajta gazdasági szempont szerint szemléli az eseményket, azt is meglehetősen szűklátókörűen. Nem gazdasági szakember, ez meg is látszik, mert azt elfelejti elemezni, hogy az összes erdő, bányák, természeti kincsek, az emberi erőforrás fele mind elkerült tőlünk. A sínek, utak, a mozgó vagyon, nemzeti kincseink, hegyeink, természetes védett határaink mind mind oda. Ezek számára mind csak "ballasztok".

Vajon akkor ezentúl leválaszthatjuk a gazdaságilag elmaradott egyéb térségeinket is? Adjuk oda Szabolcs megyét a románoknak? Borsodot a szlovákoknak? Vagy Gyáni miért nem Szlovákiában mondja el mindezt, felkérve őket, hogy adják át elmaradott térségeiket Magyarországnak? Hiszen így könnyen megszabadulnak a ballaszttól. Az USA is odaadhatná Montanát Kanadának.

Aztán tipikus szőrszálhasogató értelmiségiként elkezd pszichologizálni, hogy ez csak "múltra való folytonos visszatekintés", meg mekkora tere van a "fentről szorgalmazott Trianon-kultusz"-nak és akit érdekel ez a téma az "Trianon-szindrómában szenvedő". Persze mindezt olyan áltudományos szőrszálhasogatással írja le, hogy a magyargylázás valamiféle felsőbbrendű tudományos elemzésnek látszódjon. De ez a firkálmány nem más mint egy újabb útjelző a magyarság rombolásának útján, hiszen neki a Szent Isván-i államalapítás, és a honfoglalás is csak "eredetfikció".

Az ilyen, belvárosból lábát ki nem tevő, szobatudós értelmiségi képtelen felfogni, hogy Trianon egy magyar számára olyan fájdalom és veszteség amit elviselni nem lehet, eltűrni is csak egy darabig. A hozzá hasonlók olyanok mintha egy balesetben lebénult embernek elkezdenék magyarázni, hogy milyen jó is neki, mert megszabadult a ballaszttól, nem kell sportolnia, dolgoznia, törzse fejlesztésére fordíthatja minden idejét.

Persze ha jobban utána nézünk ki is ez a Gyáni Gábor aki sok mindenre fény derül. Ő maga mondja ki finanszírozta: "Azon kívül, hogy az ELTE-n tanítottam, még számos helyen oktattam ekkoriban időszakosan, mert a rendszerváltás után némi pénz állt rendelkezésre ahhoz (pl. a Soros Alapítvány forrásaiból), hogy a felsőoktatási intézményekben extra kurzusokat indítsanak."

De jó ha ellenőrizzük milyen életszerű tanulmámnyokat publikált, csak pár cikk:

Holokausztemlékezet és identitáskeresés
A történelem mint problémás tudomány
Elmélet és források
A történelem mint kirakós játék?Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet problémái
Családtörténeti fikciók és valóságok

És ha beleolvasunk a Holokauszt témájában írt rendkívül érdekes tanulmányba akkor korántsem olvasunk olyanokat, hogy minek emlékeznek már erre, meg hogy ez csak felülről szított Holokauszt-kultusz vagy "Holokauszt-szindrómában szenvedő". Ebben az írásában megengedően ilyeneket ír: "A holokauszt emlékezete és a végzetesen megrendült, sőt olykor teljesen elenyésző egyéni és csoportidentitás visszaszerzése két, egymással szorosan összefüggő életesemény. Nem tisztünk annak megvilágítása, hogy milyen esélye van a megtépázott, és különösen a megsemmisült identitás regenerálásának az emlékezés jóvoltából. Ez utóbbi kérdés szabatos vizsgálatát a pszichológiának engedjük át." És az a fő krédés:  „hogyan tudták [a túlélők] újra megszokni az életet, az örömet, a szerelmet?” 

Számukra a magyarságnak nem ez a fő kérdés, hanem az, hogy minek emlékeznek még mindig Trianonra.

Gyáni Gábor:

És egy előadása:

És a ballaszttól való megszabadulás, egyik apró de mindennapi következménye:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.