Kíváncsian kezdtem nézni ezt a filmet, érdekel minden modern film ami a Katolikus Egyházról szól, bár a díjözön óvatossá tesz, amikor tudom, hogy milyen viszonyok uralkodnak az európai és ameriaki művészvilágban. Nem igazán a hagyományos, konzervatív értékrend a divat, és így az olyan filmet sem fogják jutalmazni ami pozitívan mutatja be az egyházat.

A Corpus Christi magyarul Krisztus teste, a pap pedig minden áldozónak elmondja ezt a két szót mielőtt átadja neki a Szentostyát, amit előtte szent áldozatként átváltoztatott Krisztus testévé, emlékezve Krisztus kereszthalálára. Ezzel a mondattal figyelmezteti, hogy Krisztus teste szent dolog, gondolja meg, hogy tényleg magához veszi e.

Olvastam pár kritikát a filmről, mindegyik begyöpösödött, intézményesített dogmatikus egyházról, hatalomról és a bűntől és múlttól való szabadulásról szólt. Kb ebben a körben próbálták értelmezni a filmet, feltételezem külföldön is e vonal mentén írtak kritikákat a műről. Nézzük előbb miről szólt a történet.

A film elején Daniel, a főszereplő fiatal épp szabadulóban van a börtönből ahova erőszakos bűncselekményekért került. Akkor már a börtönlelkész lelkes segítője aki segít neki, és talált is már állást a szabadulása utáni időkre. Daniel viszont pap szeretne lenni, de az egyház, érthető okokból, nem a börtönökből toborozza papjait.

Szabadulása után Daniel belecsap az élet vidámabb végébe, buliba megy ahol iszik, drogozik és a mellékhelységben elszórakozik egy fiatal lánnyal. Másnap elindul az új munkahelye felé, de a faluban előbb betér az épp nyitva lévő templomba, ahol egy szép lány ül egyedül, megszólítja, de az élesen elutasítja a közeledését, mondván biztos a fűrésztelepre jött dolgozni, ő pedig nem áll ilyenekkel szóba. Daniel nem bírván elviselni a megaláztatást, azt hazudja, hogy ő pap, most helyezték ide. És innen nincs megállás a lejtőn. Egyik hazugság követi a másikat, ami oda vezet, hogy mivel a plébánosnak hirtelen el kell utaznia, Daniel tartja a miséket, gyóntatásokat, látogatja a halálos betegeket, áldja meg az új üzemet, magyarul éli egy katolikus plébános életét.

Ebbe az idilli életbe kerül bele durván a falu tragédiája. Korábban egy sofőr nekiment egy helyi fiatalokkal teli autónak, és ebben a balesetben heten meghaltak. És ez az eset adja a film fő konfliktusát, mivel az érintett családok nem tudják túltenni magukat a tragédián és nem tudnak megbocsájtani a sofőrnek és a feleségének, aminek szimboluma, hogy a plébános önhatalmulag vagy a családok nyomására, de nem engedi a faluban eltemetni a sofőrt, mondván az csak a konfliktust növeli, temessék el a szomszéd faluban. Daniel újszerű módszereivel ezt a konfliktust próbálja feloldani, ami meglehetősen féleoldalasra sikerül, és persze a leleplezés sem marad el.

És akkor elemezzük, hogy mi is a probléma a film és a legtöbb kritika mondanivalójával. Elég nehéz értelemzni az "intézményesített vallás" és "dogmatikus egyház" címkéjű bírálatokat, mert amint bárki elkezdi hírdetni a saját vallási tanítását, legyen az bármi is, az már az intézményesítés első lépése. Egy egyház meg természeténél fogva dogmatikus, mivel a dogma tanítást jelent, márpedig az egyházak erről szólnak. Tanításokat hírdetnek. A tantételeket pedig latinul dogmának hívják. Ha a bírálatok a konzervatív működésre utalnak akkor azt lehet elmondani, hogy ez egyháznak van jó kétezer éves tapasztalata, hogy az újdonsággokkal vigyázni kell, mert sokszor kiderül azokról, hogy többet ártanak mint használnak. Ugyanígy kell vigyázni a papságra jelentkezőkkel, nem véletlen, hogy már ókorban előírták, hogy un viri probati, azaz már a lelki életben bizonyított férfiak lehetnek papok.

A film főszereplője Daniel pedig elbukott a próbán. Erőszakos bűncselekmények elkövetője, a szabadulás után sem épp keresztény módon ünnepelt, súlyos bűnöket követett el. Aztán az alázat is hiányzott belőle amikor el kellett volna fogadnia a templomban a lány elutasítását, ehelyett elkezdett egy hazugságspirált. az pedig hozta a legsúlyosabb szentségtörések sorozatát. Mert bármilyen furcsa egyeseknek, a szentmisét bemutatni, gyóntatni csak felszentelt pap teheti meg. Ha pedig "civil" teszi az súlyos szentségtörésnek számít. Temetést, beteglátogatást prédikálást, áldoztatást is csak püspöki engedéllyel végezhet laikus.

Daniel tehát súlyos bűnöket követ el a film szinte minden percében, az említetteken kívül becsapja a híveket, főleg azt a lányt akivel le is fekszik, testi sértés, hatóság megtévesztése. Sok mindent elkövet. De úgy látszik a film készítőinek és sok kritikusnak mindez nem számít, mert ugyan kit érdekel az egyház begyöpösödött tanítása meg az olyan ódívatú elvek, hogy tiszteljük a másik hitét, érzéseit, amikor itt van nekünk egy jópofa fiatal srác, aki ugyan messze van attól, hogy megfeleljen a papságnak, de ha ő pap akar lenni, akkor ő pap és kész. A mai kor balliberális, élettől elrugaszkodott szemlélete mutatkozik meg ebben. Bármi lehetsz csak akarnod kell, nem kell követelményeknek megfelelni vagy telejsíteni. Aki pedig mást gondol az "dogmatikus" meg begyöpösödött. És persze a főszereplő jó alany ehhez, hiszen laza, újszerű módszereket hoz be a prédikálásba. És ezzel fel is van mentve minden bűn alól, hiszen megfelel a modern kor jópofasági követelményének, még talán youtube influencernek is elmehet. Az egyházban nem véletlenül fogadják legtöbbször hűvösen az ilyen jópofa módszereket. Nagyon jól tudják, hogy ezzel a figyelmet meg tudják ragadni, de valódi vallásossághoz elmélyültség kell, amihez túl kell lépni ezen a felületes módszeren, az pedgi mindig magába fordulást igényel, ami unalmas és konzervatív. Természeténél fogva nem is lehet más.

A film készítői azzal próbálják felmenteni Danielt, hogy egyetlen pozitív vonásként, őszintén próbálja megoldani a falu problémáját. Próbálja megbocsájtásra bírni a tragédiában érintett családokat a sofőr iránt. Ehhez a börtönben tanult egyszerű stressz-kezelő módszereket is bevet. Amikor viszont erővel is eltemeti a sofőrt a faluban, akkor viszont csak annyit ér el, hogy a törésvonalak máshova helyeződnek, esélyt sem adva a megbocsájtásban lévő megnyugvásnak, ami jóval hosszabb lelki folyamat ilyen súlyos esetekben.

 A film vége egyértelmű szimbolikát mutat. Daniel visszakerülvén a börtönbe már elfordult az egyháztól, pedig saját hibájából került oda vissza. A film fő mondanivalója számomra az, hogy az élet törékeny, és bizony vannak életszabályok amiket nem érdemes megszegni, mert egyetlen helytelen döntéssel tönkre tehetjük azt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.