Historia est magister vitae, a történelem az élet tanítómestere. Ez a régi latin mondás jutott eszembe, amikor ezt a filmet néztem. Önmagában az is érdekes ha az ember egy finn sorozatot talál, de, hogy az vetekszik az amerikai filmek szinvonalával, sőt sok mindenben túl is tesz rajta, azon túl történelemről szól és még hiteles is, az már tényleg igencsak ritka mint a fehér holló.

--------------------------------------------------

Az első mondatban idézett latin szólás azért jutott eszembe, mert ahogy haladt a történet, úgy vontam egyre több párhuzamot a mai világunkkal, és állapítottam, meg, hogy nincs új a nap alatt. Persze ehhez tényleg szükséges az, hogy egy hiteles történetet kapjunk, ne valami amerikai hőseposzt vagy társadalmi érzékenyítéssel nehezített tanmesét.

Először is, akit érdekel a történelem annak kötelező darab. Mostanában több nem amerikai sorozatot néztem, és úgy vagyok már vele, hogy a tengertúli filmgyárakban készült filmeket már nem is vagyok hajlandó megnézni, kivétel ez alól néhány rágóta futó sorozat. Az Árnyékvonalak Finnországban készült, és a megszállásokkal terhelt történelmük egyik alapvető kérdését feszegeti, azaz, hogyan egyensúlyozzanak a nagyhatalmak befolyási határövezetében. Vagy egyikhez húznak, vagy másikhoz, vagy próbálnak egyensúlyozni. Ilyen sorsa volt a XX. században Svédországnak, Ausztriának és részben Svájcnak is.

Az Árnyékvonalak című sorozat a hidegháború idején, egész pontosan 1955-ben játszódik, egy a II. világháborút követő békeszerződésben 50 évre a szovjeteknek adott finn félsziget, Porkkala visszaadása körüli bonyodalmakat elemzi. A félsziget Helszinkitől délnyugatra fekszik, startégiai pont, a nyugati földrészen tengeri kijárattal alig rendelkező Szovjetuniónak rendkívül fontos volt, tengerészeti katonai bázist létesítettek ott.

Az ötvenes években Hruscsov viszont úgy gondolta, hogy 40 évvel korábban visszaadja a finneknek a területet, persze ezt feltételekhez kötötte, jelesül ahhoz, hogy Urho Kekkonen legyen Finnország következő elnöke. Azért ragaszkodtak hozzá, mert tudták, hogy valószínűleg megértő a szovjet politikával szemben, legalábbis kiegyensúlyozott lesz, míg az amerikaiak jelöltje, Karl August Fagerholm kemény ellenfele lesz a keleti szomszédnak, és az országot erősen közelíti majd a NATO-hoz.

Hruscsovnak amúgy is volt egy olyan szokása, hogy különböző országoknak felajánlotta a vitatott területeket. Persze ennek is megvolt a maga politikai háttere, mert ezekre hivatkozva sokkal fontosabb ügyekben érvéként tudta használni és közvéleményben jobb lett a szovjetkeről kialakított kép. Máig ható következménye van annak, hogy a japánoknak felvetette a Kuril-szigetek visszaadását, és erre az ígéretecskére hivatkoznak a japánok a mai napig. Ha megegyeznek akkor békét is tudnak kötni, hiszen nemzetközi jog szerint a mai napig hadban áll a két ország. Hruscsov ilyen viselkedése minket is érintett, hiszen Kádár Jánosnak többször is felvetette Kárpátalja visszaadását, de ő hazaáruló módon ezt visszautasította. Ez lett volna az első rés a trianoni-párizsi békeszerződésen, amit később tovább lehetett volna bontani, de ez egy másik történet.

Érdekes képet kaphatunk a szovjet belső hatalami vitákból, milyen érdekcsoportok alakultak, mik voltak a céljaik a finn területtel kapcsolatban, hiszen ott atomlétesítmények épültek. Ráláthatunk a Hruscsovot elmozdítani akarók törekvéseire is. De a filmben olyan hétköznapi érdekességeket is láthatunk, hogyan takarták el annak a vonatnak az ablakait amely kénytelen volt áthaladni a szovjet zónán, mert a sineket is belevették a lefoglalt területhez.

A filmsorozat a finn elnökválasztás előtti hírszezési adok-kapok történéseit mutatja be, mert a felszínen látható politika mellett főleg a finn-amerikai-szovjet kémek működésére koncentrál. Ha még eddig nem írtam volna le, ez egy kémtörténet. Érdekes filmen látni, hogyan próbálták meg befolyásolni mindkét oldalról a finn elnökválasztást, aminek a részletei azóta nyilvánosságra kerültek. Például az amerikaiak, hogyan fizettek le újságírókat, hogy hazugságokat terjesszenek Kekkonenről, hogyan próbálták korrupmálni vagy megzsarolni az egyes elektorokat, és hogyan állt az egyik oldalra finn titkosszolgálat, elhárítva a sok befolyásolási kísérletet. Tanulságos megtudni, nemcsak ebből a sorozatból, hanem bármely titkosszolgálatokkal foglalkozó szakkönyvből, hogy más országok, hogyan próbálják befolyásolni más országok belpolitikáját. A repertoár széles, zsarolás, vesztegetés, gyilkosság, újságírok befolyásolása. Ugye ismerős? A ballibsik jokat röhögcsélnek amikor általában jobboldalon ezeket felvetik. Haha Soros-terv, haha, összeesküvéselmélet. A hírszerzők élete másról sem szól, mint más országok befolyásolása, és a sajátjukban ennek megakadályozása. És tévedés ne esssék, nem csak a hírszerzők befolyásolják egy másik ország életét, hanem az ugynevezett civil szervezetek is, a jótékonykodás álcája mögött. Persze aki csakk ballib oldalakról tájékozódik azokanak ezt nem könnyű megmagyarázni. A finn elnökválasztási rendszer pedig nem épp domokrácia barát, hiszen egy elektori testület választja meg, akik ki tudja hogyan kerülnek oda, és mi alapján választanak.

Az is tanulságos a filmből, hogy Kekkonen annak ellenére, hogy erősen vitatható módszerekkel került hatalomra,  ezt a filmben sem rejtik véka alá, és csak egy szavazaton múlt így is a megválasztása, mégis a finn történelem egyik legnagyobb alakjává vált. Annyira jól egyensúlyozott a két hatalom között, hogy a nagy medve szomszédságában is megőrizte függetlenségét, sőt gazdaságilag ki is használt a közelséget, mégis életmód tekintetében a nyugati világot idézte. "Helsinki, az már nyugat?" Ismerős idézet? Mégis erősen vitatható kultusz alakult ki körülötte, annyira, hogy még hivatalban lévő elnökként rákerült egy finn bankjegyre, ami monarchiákon kívül, hogy is mondjam, nem épp elegáns. Emlékszünk még amikor nálunk a suttógó propaganda azt terjesztette, hogy Orbán Viktor meg akarja magát koronáztatni, és az új bankjegyre saját magát akarja tetetni? Érdekes, hogy nálunk a sok hasonló valótlanságnak mennyire teret adnak, a finneknél meg a megvalósult hasonló nem épp demokrácia kompatibilis történések simán megállják a helyüket.

A sorozat sokáig újdonság, hangulatos és jól összerakott kémtörténet, de ezt is utolérte a többi sorozat gyengesége, az, hogy egy idő után nem lehet csak az alap történettel kitölteni az időt, és kezdődnek a szereplők magánéleti problémái. Na akkor kezd unalmassá válni amikor ez már túlsúlyba kerül, itt kb kicsit a közepétől, de mégsem válik teljesen érdektelenné a film.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.