Tegnap este a Duna TV-n, immáron ezenyolcászadszor, újra vetítették a Holt költők társasága című művet. Sosem elég az "egyedi vagy, járd a magad útját" mantrázó, Müller Péteri magasságokban bővelkedő propganda újravetítéséből.

--------------------------------------------------------

Szóval, ha bárki nem ismeri, a sztori alapja az, hogy egy szigorú fiúiskolába új tanár érkezik, aki "liberális" nevelési módszereivel, az irodalom és persze az élet újfatja értelmezésével fenekestől felforgatja az iskola életét. Ki ne ismerné a híresebb jeleneteket, amikor kitépeti az irodalomkönyv lapjait, vagy amikor tapsolva menetelnek vagy a leghíresebb az amikor a film végén a padokra felállva búcsúznak a tanártól. Persze, persze nem véletlenül vannak ezek a jelenetek tömegével a youtube-on vagy egyéb videómegosztó oldalakon. Megy a mantra miszerint, az egyedi, liberális, önkifejező, a sorba be nem álló, nem engedelmeskedő stb életmód az értékes, a többi meg mind birka. Mindezt a "carpe diem" azaz ragadd meg a napot, vagy használd ki a napot szlogen mögé bújva teszi.

Maga a szlogen egyébként jó lenne olyanok számára akik ellébecolják a napjaikat, és semmit nem csinálnak egész életükben, de egyébként értelmezhetetlen és egy szorgalmas iskolai osztályban inkább bomlasztónak hat. Mert amit a film sugall, és amit a mai korszellem is sugall, azaz, hogy egyedi vagy és fejezd ki önamagad, az mind nem igaz. A Földön él több mint 7 milliárd ember, akiknek a 98%-a hétköznapi, semmiféle kiemelkedő tehetséggel nem bíró tömegember. Sosem lesznek kiemelkedő tudósok, költők vagy államférfiak, és tök érdektelen életet fognak élni 70-80 éven keresztül. Ugyanúgy mint a 7 milliárd társuk. Mínusz az a 2%. És ez így van jól. Mert különben ki ápolna betegeket, ki söpörne utcát, ki vezetne buszokat ha mindenki elhinné a szlogeneket amik a filmben elhangzanak.

A film sugallata ellenére, nem azért robotolnak tömegével az emberek a gyárakban, hivatalokban, az utcákon nap mint nap 40-50 éves korukra megkeseredve, mert valaki megakadályozta őket a jobb életben, mert utasítást kaptak erre vagy mert a gonosz tanárok elnyomták a kreativitásukat. Azért van ez így, mert így működik a világ. Nem a társadalom, hanem a világ a maga fizikai törvényeivel. A házak nem fognak maguktól megépülni, a gyümölcs sem magától terem a Tesco polcain, az utcák sem maguktól lesznek tiszták, és a magatehetetlen öregek alatt sem magától lesz tiszta a szaros ágy. Ezeket a munkákat, mind mind embereknek kell megcsinálniuk. Nap mint nap. Kora reggel fel kell kelni, gyerekeket el kell látni, aztán jöhet a munka, este pedig holtfáradtan bezuhanni az ágyba. A munkához pedig előzőleg tanulni kell, mégpedig keményen. Minél többet és jobban tanulsz annál jobb melód lesz. A tanulás és a munka pedig legtöbbször unlamas, idegörlően monoton és egy idő után semmi kreativitás nincs az egészben. Ehhez szorgalom és kitartás kell. Nem hagyhatod ott az iskolát 15 évesen, hogy most már "önkifejezek" az unalmas tanulás helyett, vagy nem hagyhatod ott a munkahelyet 40 évesen, mert már unod a banánt. Persze otthagyhatod, csak számolnod kell a következményekkel. Nem lesz pénzed, elhagy a családod, kiesel a társadalomból. Kiesel a "birkák" közül, ahogy a film foglamaz.

Persze kivételek mindig vannak. Ha ahhoz a kivételes vékony réteghez tartozol, akinek nem kell küszködie a megélhetésért, vagy kiemelekdő zseni vagy és tényleg az egyedi út a tiéd mint egy Michelangelo vagy egy Arany János, akkor hajrá. Legyél egyedi és a zseniddel változtasd meg a világot. Bár a kemény munkát akkor sem úszod meg.

Amióta világ a világ, és vannak társadalmak azóta működnek a maga törvényszerűségei. Ehhez vagy alkalmazkodik valaki, és a film szerint "birka" lesz, vagy járhat egyedi utat, de ehhez valamiféle zseni kell és kitartás, szorgalom és persze alázat. És ha ezek megvannak benne akkor elérhet valamit úgy, hogy nem lépked egyszerre mint a filmben. Egyébként meg csak egy őrült különc marad.

A film fő drámája pedig, hogy egy fiatalt kényszerítenek egy pályára, ma egyáltalán nem létező probléma. Lehet, hogy vannak ilyenek elvétve, de én még senkivel nem találkoztam akit a szülei kényszerítettek volna. Sokkal inkább a társdalami helyzetünk ránk gyakorolt hatása, szellemi képességeink, a kitartásra és szorgalomra való hajlamunk, a lelkivilágunk az ami meghatározza mire is jutunk az életben. Ma már messze nem külső kényszerítő erők döntik el mivé válunk, hanem, hogy van e tehetségünk ahhoz amit választunk, és van e kitartásunk végigjárni az oda vezető utat.

Persze én megértem, hogy népszerű a film a maga sugallatával, hogy egyedi vagy, és csak a gonosz begyöpösödött konzervatívok nem engednek kibontakozni. Mert hát ki vallaná be saját magának, hogy a szar élete azért szar, mert a képességei ugyanúgy átlagosak mint a többi 7 milliárd emberé, és a kiemlekedő társadalmi helyzethez kiemelkdő képességek szükségesek, a szorgalma meg a béka feneke alatt van és képtelen kitörni világ és a társadalom adta keretek közül. Ha ezt elfogadnánk sokkal több boldog ember lenne körülöttünk.

Persze ha unalmas "tömeg" életed is van, attól még szerethedted a költészetet, meglehet a saját véleményed a világ dolgairól, politikáról, társadalomról, de el kell fogadnod, hogy a véleményed tucatvélemény, ami pár ismerősödön kívül senkit nem érdekel, azt, hogy vannak alapvető törvényszerűségek amik szerint élened kell, mert amióta a világ a világ azóta ezek így működnek. Ha pedig olyan kiemelkedő képességeid vagy teljesítményed van, akkor a világ megbocsájtja neked az egyedi utadat. És ha még alázat is van benned akkor még magáévá is teszi amit kínálsz neki. De a filmmel mondanivalójával ellentéteben ez az út nem jár mindenkinek. Sőt. Ellenben mindenkinek megvan a maga hivatása, egy átlagmebernek szerintem az a hivatása, hogy tanuljon, fejlessze magát, dolgozzon, éljen a családjáért és tegye boldoggá és fejtsen ki jótékony hatást a környezete életében. Az egyediséget meg hagyja azokra akiknek ehhez megvan a zsenije, szorgalma, kreativitása.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.