2012. március 10-én, szombaton a Magyar Nemzet mellékletében megjelent egy egyoldalas cikk a Józsefvárosban 2011 októbere óta működő Jófiúk-kezdeményezésről. Ez alapvetően egy VIII. kerültei biztonsági szolgálat, amelynek a feladatai:
- bajba került emberek segítése
- bűnmegelőzés
- a kerületei vagyon védelme

Biztonsági őr ruhában, nagy fekete terepjárókkal járják a kerületet, elzavarják a prostituáltakat, a kábítószereseket, a megfagyás szélén lévő hajléktalanokat beviszik a szállóra, vagy mentőt hívnak. Kényszert nem alkalmazhatnak, igazoltatási joga csak a velűk lévő közterület-felügyelőnek van joga. A polgármester elmondta  cikkben, hogy nagy eredmény a bűnözés csökkenése, és az, hogy most először senki nem fagyott meg a télen.

Természetesen jöttek a támadások jobbról is, balról is. Mert hát ilyenek vagyunk, mindig kell valamiért sipítozni. Érdekes, hogy mindkét oldalról ugyanaz a vád, azaz ez a Gárda felélesztése. Csak balról jön az ostoba propagandaduma, amit pl a szélsőbalos Népszava így fogalmazott meg: "a legsötétebb diktatúrákat idézi a most kiépülő szervezet", amivel a szegényeket zaklatják. Hehe. Most erre mit lehet mondani? Mindenkinek joga van ostobának lenni. A Népszavának meg ehhez sose kellett a szomszédba menni. Abban a szerkesztőségben mindig az ideológiai- és osztályharc volt az első, nem a tények.

Jobbról meg vinnyognak a jobbikosok, hogy hát ha ez működhet, akkor a Gárda miért nem? Hát azért mert ez egy törvény által szabályozott hivatalos őrző-védő tevékenység, ami számtalan helyen működik. Ez ugyanaz mintha egy cég védeti a telephelyét egy bejegyzett céggel. És a tagság feltétele a büntetlen előélet. A Gárdára egyik sem volt igaz. Ennyi.

Na mindegy, a lényeg az, hogy látszik, hogy ha valaki felveszi a kesztyűt és nekiáll ellapátolni a sz@rt - bocsánat - megoldani a problémákat, akkor rövidesen látványos eredményeket tud produkálni, még ha mások elkezdik is visszalapátolni a trágyahalmot.

Csak egyszer élném meg, hogy ebben az országban a rendteremtést nem kell magyarázni, hogy hát emberek, ez a normális, nem az, hogy a kedves kollégák a rendszerváltás óta hagyták a kábítószer-kereskedelmet és a prostitúciót élni és virulni.

A napokban voltam a Holokauszt vándorkiállítás fehérvári állomásán, a város szélén található vasútállomáson. Érdekes, hogy amikor az izraeli nagykövet ott volt, akkor mindjárt a főbejárathoz tették a vagont, most meg úgy kellett a romos épületek között eltalálni a nem kicsi pályaudvar egy eldugott mellékvágányához. De sebaj, kis vándorlás és nézelődés után meg is találtam. Sajnos egy szem vagon volt, két nem túl barátságos felvigyázó hölggyel a  belsejében. Belül nagy méretű fényképek körben a falon, a földön pedig használati tárgyak valamint két katona ruha, egy csendőr és egy német, puskával-géppisztollyal. Hogy ez utóbbiak mennyire voltak autentikusak azt nem tudom, bár vannak kétségeim. Az előzetes híradások szerint hanghatásokkal tették volna élethűbbé az élményt, de ez éppen akkor nem volt. A képek néha megdöbbentőek, néha szívszorítóak voltak. Az ilyen kiállítás tényleg arra jó, hogy az ember észben tartsa: soha többet ilyent. Remélem a magyar áldozatoknak is szerveznek nemsokára hasonlót.

Tulajdonképpen Vona Gábornak kezet kellene csókolnia Kertész Ákosnak, ahogy az újabb megmozdulásával felturbózta az agyakat a jobboldalon. Főleg annak a szélsőbb felén. Remélem nem gondolta komolyan, hogy a menekültkérelmével bármilyen bűnvallomásra készteti a magyarokat, vagy ezentúl többen és többet fognak tanulni és dolgozni, csak mert ő egy szélsőbalos újságban morgolódott egyet. Tulajdonképpen tényleg felháborító, ahogy egy népet kollektíve elítél, sőt e mellé még előszed némi genetikát is. Ez azért valljuk be, erősen a bajuszos osztrák "úriember" stílusára hajaz. Sokan mondják nem ez a lényeg, pedig hát ahogy egy kommentelő írta, nem mindegy, hogy Gipsz Jakab ordibál ilyeneket egy kőbányai panel harmadik emeletéről, vagy egy Kossuth-díjas író írja le nagy nyilvánosság előtt. A leírt mondatok magukért beszélnek, jóérzésű ember megdöbben, felháborodik, elönti az agyát a lila köd, vagy rosszabb esetben megpróbálja vízbe fojtani az elkövetőt. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. Számomra sokkal érdekesebb a baloldal hozzáállása, a politikusoktól az újságírókon át az értelmiségig, akik hallgatnak vagy elkezdik a szerecsenmosdatást (hol vannak ilyenkor az elhatárolósdit követelők?). Lehetetlenre vállalkoznak, mert Kertész mondatait nem lehet menteni. A baloldal most őszinteségről hadovál, meg azon hőbörög, hogy lám-lám itt egy bátor ember akinek a mély elemző szavaira sem tudnak a begyöpösödött jobbosok magukba nézni. Inkább a múltba révednek. Én is révedek. Magam elég, ekkora baromságokat olvasva.

Ja, visszatérve a címre: Kertész bá' menekült. Egész Kanadáig. És itt a nagy marketingfogás! Neki nem volt elég Ausztria, vagy Párizs, esetleg London. Ő annyira félt, hogy neki egyenes Canada-ig, bocs, Kanadáig kellett rohannia. Repülnie. Vagy attól félt, hogy a félfasiszták utána mennek az angolokhoz, vagy egész Európában annyira rossz a helyzet, hogy képtelenség itt rendesen élni. Canada már biztonságosabb. Bezony. Kellett a menekültkérelem is. Mert ő le akar települni, dolgozni, tevékenykedni (ahhoz képest, hogy bevallása szerint vissza akar jönni). Neki nem elég már csak úgy kirepülni és eléldegélni a Kossuth- és ilyen olyan díjak után járó járadékokból, amit a röfögő, zabáló, dolgozni és tanulni nem akaró, genetikailag alattvaló magyarok fizetnek neki. Pedig ő csak tanítani akarta a népet. Az ostoba nép meg a villamos alá akarja lökni. Így fejezi ki a háláját.

De Ákos bácsi, azért elért pár dolgot: lejáratta az országot, felhergelte a jobboldalt, újabb jó pár elkötelezett szavazót szerezve a Jobbiknak, feleslegesen felszította gyűlöletet egy amúgy is megosztott országban és adott egy jó témát amin újságírók, bloggerek és kommentelők elcsámcsoghatnak sokáig. És minden megy tovább a maga útján.