A napokban voltam a Holokauszt vándorkiállítás fehérvári állomásán, a város szélén található vasútállomáson. Érdekes, hogy amikor az izraeli nagykövet ott volt, akkor mindjárt a főbejárathoz tették a vagont, most meg úgy kellett a romos épületek között eltalálni a nem kicsi pályaudvar egy eldugott mellékvágányához. De sebaj, kis vándorlás és nézelődés után meg is találtam. Sajnos egy szem vagon volt, két nem túl barátságos felvigyázó hölggyel a  belsejében. Belül nagy méretű fényképek körben a falon, a földön pedig használati tárgyak valamint két katona ruha, egy csendőr és egy német, puskával-géppisztollyal. Hogy ez utóbbiak mennyire voltak autentikusak azt nem tudom, bár vannak kétségeim. Az előzetes híradások szerint hanghatásokkal tették volna élethűbbé az élményt, de ez éppen akkor nem volt. A képek néha megdöbbentőek, néha szívszorítóak voltak. Az ilyen kiállítás tényleg arra jó, hogy az ember észben tartsa: soha többet ilyent. Remélem a magyar áldozatoknak is szerveznek nemsokára hasonlót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.