Interjú Roger Scruton-al, az angol konzervatív filozófussal

Heti Válasz, 2013.05.31., www.hetivalasz.hu

„Van összeesküvés AZ ORSZÁGUK ELLEN"

A Soros-hálózatnak tudja be Roger Scruton, hogy Magyarország fasizálódásáról olvasni világszerte. A konzervatív angol filozófus, aki az EU-ból is kilépne, múlt héten a Magyar Tudományos Aka­démián tartott előadást a nemzetek szükségességéről.

- Ha minden igaz, ön Tamás Gáspár Miklós egyik lányának a keresztapja.

- Így van, de nem állunk már kapcso­latban.

- Annak ellenére, hogy esküt tett: felügyeli vallásos előmenetelét?

- Kellett volna, kétségtelenül, de megszakadt a kapcsolat, amikor egyébként tudtommal az apjával is megszakadt a kapcsolata.

- S az öné TGM-mel és a liberális ellenzékiekkel, akikkel a rendszer­váltás környékén jóban volt?

- A kommunizmus utolsó évtizedé­ben ismerkedtem meg a magyar ellen­zékiekkel, akik mára különböző pályákat jártak be. Tamás Gazsival is jóban voltam, hiszen rendkívüli nyitottság jellemezte, ellenállhatatlan figura volt. De remek kapcsolatban voltam például Bába Ivánnal, aki egyáltalán nem bal­oldali, hanem régi vágású nacionalista.

- Meglepte, hogy hirtelen megjelent az előadásán Orbán Viktor?

 - Olyan nagyon nem. Azokból az időkből ismerjük egymást, ráadásul mindkettőnkre ferde szemmel néz az úgynevezett értelmiségi világ: Vik­torra, ahogy rám is, jellemzők az unortodox nézetek. Persze amikor elő­ször idejöttem, nem politizálni érkez­tem, hanem azért, hogy segítsek. Kü­lönösen az ifjú nemzedéknek, hogy felszabadulhassanak az elnyomó mar­xista struktúrák alól, főleg az egye­temeken. Elsősorban a jog területén, hiszen ennek az országnak gyönyörű rómaijog-hagyománya van, amelyet a kommunisták félresöpörtek, hogy va­lami bugyuta szocialista egyenlőség­tant tegyenek a helyére. Igy találkoz­tam Viktorral, Németh Zsolttal, Stumpf Istvánnal.

- Ugyanazt tette, amit Soros György. Most mégis Soros-hálózat­ról beszélt előadásában, amely Ma­gyarország rossz nemzetközi meg­ítélésének okozója.

- Igen. Soros a személyében is be van oltva a nacionalizmus ellen, ami érthe­tő, ha figyelembe vesszük a zsidó örök­séget. Az általa kiépített hálózat vi­szont nagyon is politikussá lett. Persze én is az vagyok. Az után, hogy Magyar­ország szabaddá vált, én is igyekeztem meggyőzni az ittenieket, hogy az én világlátásom a helyes — a konzervatív, nemzetben gondolkodó, de nem mili­táns látásmód, amely a jog uralmát he­lyezi előtérbe.

- Éppen azzal támadják az Orbán- kormányt, hogy „felszámolta a jogál­lamot". Ön szerint nem tett ilyen lé­péseket?

Rengeteget kritizálják Magyaror­szágot, s ezek között valószínűleg van jogos bírálat is. A mértéktelenség vi­szont szembeötlő. Olyan képet fes­tettek fel egyesek, például Haraszti Miklós, hogy itt már bakancsok csat­tognak az utcákon, hogy félni kell. Az efféle mítoszok terjesztése gyalázatos. Azzal semmi gond nincs, ha valaki közli a külföldi médiával: nézzék, én a magyar ellenzék embere vagyok, így és így látom a mostani kormányt. Ami­kor viszont azzal vádolják saját orszá­gukat, hogy fasisztává vált, miköz­ben nem vált azzá, az szégyenletes. Márpedig ez történt. Ami egyébként nagyon magyaros. Megfigyeltem: az emberek valahogy képtelenek a bé­kés egyet nem értésre.

- Van tehát nemzetközi balos ösz­szeesküvés az ország ellen? A balol­dal szerint ez paranoia.

- Angliából nézve úgy látom, létezik ilyen összeesküvés. Van néhány em­ber, aki a nemzetközi médiában fo­lyamatosan fasizálódó diktatúrának állítja be az országot. A baloldali elfo­gultság persze általában is jellemzi az egyetemeket, különösen a drága ame­rikaiakat. Ezek ösztöndíjakat adnak a Haraszti és Kis János köreiből kikerü­lőknek, akik gyakran rendkívül intel­ligens és érdekes emberek. Ám kike­rültek a magyar parlamentből is, s a nyugati világban meglévő privilégiu­maikat arra használják, hogy országon kívüli ellenzék legyenek. Szerintem ez illegitim hatalomgyakorlás.

- Szerintük meg csak az emberi jo­gokat védik.

- Az emberi jogokat, amelyekből Eu­rópa és a nyugati világ vallást kreált.

- Nem lett jobb a helyzet álta­luk? Az mondjuk elég jó, hogy az ál­lam nem veheti el az életemet, sem az önét...

Hogyne. Az emberi jogoknak van jó oldaluk. Az ENSZ-ben is ezért vetet­te fel szükségességüket Eleanor Roose­velt. Hogy legyen egy határ, amelyet nem léphet át az állam. Mint ilyenkép­pen negatív jogok — melyek azt mond­ják, mit nem tehet meg velem sen­ki — hasznosak. Azt persze senki sem tudja, mire alapozzák ezeket az állító­lag általános jogokat, amelyeket egy­re terjesztenek ki a diszkrimináció tilalmáig. Ez viszont már pozitív jo­gokat indukál, azaz például olyan elő­írásokat, hogy a homoszexuálisoknak joguk van házasodni vagy gyereket örökbe fogadni. Az emberijogizmussal tehát bármi indokolhatóvá válik. Ami kezdetben az egyén védelmét jelentet­te az állammal szemben, rövidesen a közrend megdöntésének megalapozá­sává válik. Ez történt a francia forra­dalomban is. A polgári jogok deklará­ciójával indult, aztán alig telt el két év, s a polgárnak már ahhoz sem volt joga, hogy független bíró előtt védekezzen a perében, amely után lecsapták a fejét. A valódi jogok a hagyománytól függ­nek, melyek a törvényekben csak ki­fejezésre jutnak. A mi angol Bill of Rightsunk ilyen. 1688-as keltezésű, de nem légből kapott doktrína, hanem év­századok döntéseiből, valós helyzetek­ből kialakult döntések összefoglalása. Ezért számomra az Emberi Jogok Eu­rópai Bírósága a maga absztrakcióival nem üdvös fejlemény, hanem olyasva­lami, ami sokkal értékesebbet ír felül.

- A multikulti baloldaliság azért sok fronton vereséget szenvedett a valóságtól — elég a két muszlim által Londonban kivégzett angol katonára utalni. Elégtétel ez önnek?

- A dolgok megváltoztak, való­ban. Ma már nem támadnak annyira, mint a nyolcvanas években, a való élet ugyanis megmutatta, hogy sok kérdés­ben igazam volt. Sajnos. Már az is sok volt, pedig mindössze annyit mondtam húsz-harminc éve, hogy integrálni kel­lene a muszlim közösséget, ha lehet.

- Lehet?

- Azt hiszem, végül is nem.

- Akkor? Mi a megoldás?

- Keretek közé kell szorítani a beván­dorlást, hogy kisebbségben maradja­nak, és arra kell rávenni vezetőiket, hogy közösségükben egyértelművé te­gyék e bűncselekmények elfogadhatat­lanságát.

- Magyar szempontból nem biztos, hogy jó, ha szigorítják a bevándor­lást. Százezerszámra „élünk" önök­nél.

- A muszlim bevándorlók és az EU-n belüli vándorlás kérdésköre két külön történet. Utóbbit nem tudjuk megállí­tani, hiszen tagja vagyunk az uniónak.

- Kiléphetnek az Európai Unióból.

Ez igaz. Ha kilépünk, az tényleg okozhat gondokat magyar szempont­ból is. Érthető, hogy mindenki Lon­donban szeretne élni. Csakhogy Ang­lia kicsi, nincs hely mindenkinek, s az ország infrastruktúrája összeomlóban van. A legtöbb tanult angol egyébként szereti a lengyeleket, cseheket, ma­gyarokat — főleg a fiatalokat. Kedves, dolgozó emberek, akik hozzájárulnak a közjóhoz. A munkásosztály persze nem örül, úgy érzi, elveszik a munká­ját. Van feszültség, kár lenne tagadni.

- Ha lesz népszavazás a kilépésről, ön igennel szavaz majd?

- Azt hiszem, igen. Nem látom, hogy az EU képes lenne megreformálni ma­gát. A végeredmény így is, úgy is az lesz, hogy Németország és Franciaor­szág szövetségévé válik. Olaszország, Spanyolország, Görögország kény­telen lesz megválni az eurótól, tehát amúgy is ebbe az irányba tartunk.

- Nekünk jobban megéri tagnak lenni?

- Magyarországnak sok előnye szár­mazik belőle: ilyen az oktatási hálóza­tok vagy a munkavállalás lehetősége. Ettől függetlenül feleslegesnek tartom Európa szempontjából ezt a bürokra­tikus uniót. Mi szükségünk arra a 180 ezer oldalnyi törvényszövegre, az „eu­rópai jogra", amely olyasmiket ír elő, hogy milyen címkével lehet asztalra tenni az olívaolajat?

- Arra semmi, ám a leggyakoribb érv az EU mellett az, hogy általa el­kerültük a háborút. Ez sem hatja meg?

A béke mindig időleges. Nincs arra példa a történelemben, hogy a hábo‑

rúk örökre eltűntek volna. Természe­tesen jó volna megőrizni a békét Euró­pában, ehhez azonban nincs szükség politikai unióra. Éppen elég, ha meg­vannak az intézményes keretei annak, hogy a nemzetállamok megvitassák a dolgaikat. Volt már ilyenre példa: a bé­csi kongresszus.

— Jár még rókavadászatra?

— Hogyne. Hoztak egy borzalmas törvényt, amely után némileg másként kell csinálnunk, de megyünk, hetente kétszer.

- Jól értjük, hogy miközben a jog uralmát hirdeti, közben nem tartja be a törvényt?

- Igyekszünk betartani, de vannak törvények, amelyek igazságtalanok és nevetségesek. Ha olyasmit szabályoz­nak, amit nem is kellene — olívaolajat az asztalon, uborkagörbületet, hagyo­mányos vadászatot —, akkor az ember­nek nem joga: kötelessége nem elfo­gadni az efféle jogszabályt.

- Egyre többen osztják ezt a véle­ményt hazájában. Mit gondol, to­vább erősödik az euroszkeptikus Nigel Farage pártja?

— Azt tudom, hogy ha konzervatív politikus lennék, megszüntetném a ko­alíciót a liberálisokkal, és Farage-ékkal állnék össze.

- Orbán Viktor kormányzását kon­zervatívnak látja vagy forradalmi­nak?

- Nem vagyok minden ismeret bir­tokában, ám azt tudom, hogy megvan benne a konzervatív ösztön. A nemzeti gondolat jelenlétét az ő esetében senki sem vitatja. Azt is látom, hogy a külön­féle kisebbségeket ennek a gondolatnak a jegyében kovácsolná közösséggé —  a romakérdést is ezen a szemüvegen át szemléli. A cél az, hogy magyarnak tekintsék magukat. Ez szerintem na­gyon helyes. Hiba az a törekvés, amely szerint a romáknak roma identitású­nak kellene lenniük. Ez a kisebbsége­kért lelkesedő baloldal mániája, ők an­nak örülnek, ha kisebbségi identitások jönnek létre, amelyek szemben állnak a többségivel. Ez viszont nagyon veszé­lyes út.

- A jó nacionalizmust területi lo­jalitásként, a rossz nacionalizmust vallásos hitként írja le. Magyarként viszont hogyan lehetne területi lojali­tás a nacionalizmus, ha egyszer nem­zetrészek élnek az államon kívül?

- Nos, igen. A posztkoloniális Afrika a legjobb példa arra, amikor a termé­szetellenesen megrajzolt határok sem­mit sem jelentenek, az államok képte­lenek a rend fenntartására. Európában ott van Belgium. Mesterséges állam, esik is szét. A határok, ha jól húzzák meg őket, nem negatív dolgok. Ha kü­lön tartják, ami nem tartozik össze, az éppen hogy a békét szolgálja, a robba­nást akadályozza meg. A magyar hely­zet viszont rendkívül bonyolult. A tri­anoni béke hatalmas gond ebből a szempontból. Hogyan lehet úgy kielé­gíteni a magyar nemzeti érzést, hogy közben az ember nem áll elő területi követelésekkel? Nem tudom. Sajnos nem minden politikai problémára le­het megoldást találni.

- A nemzet mellett említette a kö­zös vallást is mint összetartó erőt, európai alapot. Hogy lehetne az, ha egyszer nem hisznek már az embe­rek Istenben?

Nem egészen ez a helyzet. A bri­tek többsége például nem jár templom­ba, de kétharmaduk istenhívő. Termé­szetesen nem lehet újjáéleszteni egy vallást, ha kihal. A görög istenségek­ben sem fogunk újra hinni. Lehetsé­ges, hogy a kereszténységnek vége lesz — ettől még nem a politikusok feladata, hogy megöljék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.