Modernizáció vagy árulás címmel írt cikket Csinta Samu a Magyar Nemezet 2020. október 17-i hétvégi számába, a Kárpát-medencei külhoni magyarság megmaradásáról. Alapvetően azt a kérdést tette fel, hogy elégséges e a magyar pártoknak kizárólag a magyarságukra hivatkozni és már dőlnek is a szavazatok. Az utóbbi évek megmutatták, hogy nem.

-----------------------------------------------

Amikor Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken szavaznak a magyarok, egyrészt nem vagy alig magasabb a szavazói hajlanadóság mint az országos átlag, és még ezek a szavazatok is megoszlanak. Nemcsak a magyar etnikai pártok között, hanem sokan "kiszavaznak" szlovák, román, szerb pártokra.

Pedig az anyaországból nézve az a benyomása az embernek, hogy ezeken a helyeken meglehetős elnyomásban élnek a magyarok, és a dac miatt csak azért is tömegével mennek szavazni és csakis a magyar pártokra. Na, ez nem így van. És miért? A cikk meglehetősen rövid, nincs hely a mély elemzésre, de az írója is bevallja, hogy ehhez mély szociológiai elemzésre lenne szükség ezeken a helyeken, amit eddig senki nem csinált meg, így pedig csak találgatni lehet. A legfőbb okok között lehet, hogy a magyar pártok is veszekednek, amikor hatalomhoz jutnak nem a magyar érdekeket képviselik, csak a zsebüket tömik. Persze sokakat nem érdekel sem a politika, sem a saját nemzetiségük, mások apátiába süllyednek, kilátástalannak érezve a harcot, amiből jelentős hátrányuk is van, az anyaországtól meg alig kapnak segítséget, sőt inkább megalázást, mint például december 5-i népszavazás és a Momentum jelenkori ámokfutása, vagy inkább hazaárulása.

Én Magyarországon élek, alig ismerek pár embert  "kinti" területekről, alapvetően az a tapasztalatom, hogy vannak helyek ahonnan szó szerint menekülnek, pl Erdély, viszont a Felvidékre már az itthoni magyarok is kimennek, mert sokszor jobban keresnek mint itthon. A Délvidék meg lassan teljesen reménytelen lesz a magyarság szempontjából. Ami ezekből levonható tanulság, az az, hogy az anyaország segítsége nélkül hosszú távon teljesen el fog tűnni a magyarság. Jelenleg ez az egy biztos. De akkor mit tehetünk?

 Az alábbi három dolgot kellene megtenni:

1. feltenni a kérdést magunknak, mit akarunk kezdeni ezekkel a területekkel?

Az első pont a döntő. Alapvetően itthon magunknak kell eldönteni, hogy mit akarunk kezdeni a Kárpát-medencei magyarsággal.

A rendszerváltás óta nagy dilemma, hogyan álljunk az elszakított magyar területek kérdéséhez. 1920 és 1945 nem volt kérdés, alapvetően a "mindent vissza" szemlélete uralkodott. 1945 és 1990 között nem lehetett erről beszélni. 1990 óta az ország egyik fele egyszerűen nem ismeri a problémát, nem érdekli, vagy negatívan áll hozzá. Az ország másik fele meg vagy támogatná a magyarságot, vagy megelégedne az autonómiával vagy részben, egészben visszakövetelné az elcsatolt területeket. Tehát elég nehéz egy egységes álláspontot kialakítani. De mégis ki kellene alakítani egy hosszú távú koncepcíót, ahhoz igazítani a közel és középtávú célokat. Ezekhez kell itthon kialakítani a támogató hátteret és elhalkítani az ellenkezőket.

Ez a koncepció személyes véleményem szerint a teljes területi visszacsatolás lehet csak, minden más lehetőség  itthon és a külhonban is félmegoldásokat eredményezne.

2. elvégezni a kutatást

Nagyon fontos lenne a külhoni magyarság körében egy mély kutatást elvégezni, hogy ki, hogy látja a saját magyarságát, az ezzel összefügő személyes és közösségi céljait, mekkora támogatottsága van a magyarság mint közösség összefogásának és mit szólnak a visszacsatolás mint cél megvalósításához és mire van szükségük a célok megvalósításához, hogy együtt tudjon működni az itthoni és a külhoni magyarság. Nyílván ott sem lesz egységes álláspont, de fel kell mérni mekkora támogatottsága lehet egy revíziós építkezésnek.

3. cselekedni

És mit kell tenni? Amit már úgy hívtam az előbb, hogy revíziós építkezés. Büszkévé kell tenni a magyarságot, reményt adni nekik, hogy nincsenek egyedül, és az anyaországnak fontos céljaik vannak a Kárpát-medencével, ezért maradjank a szülőfüldjükön, vállaljanak minél több gyereket és vállalják magyarságukat. El kell kezdeni a gazdasági, kultúrális együttműködést és építkezést, közösségeket kell létrehoznai amelyeken keresztül áramlik a segítéség, amelyeken keresztül épülnek a kapcsolatok, és közben folyamatosan építeni a mindent vissza tudatot. Erre csak én is azt tudom mondani, merjünk nagyot álmodni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.