Régóta megvan, mégis csak most kezdtem olvasni Ormos Mária Hitler című könyvét. Némileg csalódás a könyv, de mégis érdemes olvasni, mert a szerző világviszonylatban is az egyik legelismertebb Hitler szakértő volt.

-------------------------------------------------------------

A szerző, Ormos Mária, a szocializmusban nevelődött történész, ez meg is látszik a műveiben, úgyhogy ez alól a Hitler című könyv sem kivétel. Mentegeti a baloldali ideológiát ahol tudja, és eltúlozza a jobboldali bűneit és eszmeiségét ahol csak lehetséges. De én úgy vagyok ezzel, hogy minden történész könyvét így kell olvasni, mert a világnézetét egyik szerző sem tudja levetkőzni.

A könyv olyan mű amit én csak "angol iskolának" hívok, amit onnan lehet megimserni, hogy egy folyamatos történetírás, minimális vagy bármiféle tagolás nélkül. Ennek a módszernek megvannak az előnyei és hátrányai.

De amiről ez a bejegyzés készül az a szerző által bemutatott propaganda módszerek. Nem Ormos Mária volt az első aki ezzel foglalkozott, de én most olvastam erről szakszerűen a maga mélyésgeiben. A vesztes I. világháború után 1930-ig a jobboldalnak alig volt befolyása a német belpolitikára, jobbára a baloldal vagy az arra hajló centrum vitte a prímet. A professzor asszony bemutatja, hogy a kor jobboldali pártjai, hogyan vesztették el a befolyásukat, és a baloldal milyen módszerekkel tudta hatásossá tenni a propagandáját. A jobboldalon már akkor divat volt a kisujjeltartós sznobság, miszerint ők nem szólnak a néphez, mert hát ők az értékeket képviselik és méltóságukon alulinak érzik, hogy leereszkedjenek. Na, ilyen hozzállás igencsak tapsztalható a mai jobboldalon is, ezeket jó pár helyen kifigurázzák a konzervatyív sajtóban és TV adásokban. Az más kérdés, hogy nehéz megtalálni az egyensúlyt a "néphez szóló" egyszerű nyelvezet és prosztóság között, mint amit pl mostanában Jakab Péter képvisel.

A könyv leírja, hogy Hitler egyik nagy politikai újítása a baloldali propganda módszerek átvétele volt a jobboldalon. Tömeggyűlések, szórólapozás, felvonulások, főleg az esti fáklyás felvonulások, zászlók, egységes menetelések és persze a párthű rohamosztagok megszervezése, mert abban az időben az erőszakra hajlandó pártkatonaság működtetése ugyanúgy hozzátartozott mind a jobb mind a baloldal repertoárjához.

Bár ez igancsak emlékeztet a tömegek lázadásához, de nincs más választás, manapság pedig végképp nincs. És a ballib oldal manapság elterjedt újabb módszereivel ezt kell tenni. Hálózatot és sajtót szervezni, saját embereket kulcspozícióba tenni, tüntetéseket tartani és ellenállni a másik oldalról jövő nyomásnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.