A spirál című sorozat Európában készült, több ország összefogásával, többnyelvű interaktavnak mondott film, amiben az események egy képlopási  ügy körül zajlanak.

-----------------------------------------------------------------------------

Adva van a híres koppenhágai hippinegyed, ahol a sok unatkozó tizen és huszonéves, dolgozni nem, de önkifejezni annál inkább akaró tehetségtelen hippi, akik magukat művésznek képzelik, egy szintén tehetségtelen de annál gazdagabb öreg hippi pénzéből performanszokat csinálnak. Egyszer az öreg átlépi a határt, és csak azért, hogy a gazdagoknak beszólhasson, legyárt egy halom hamis pénzt. Ezt persze az Europol sem hagyhatja, letartoztatja és a kis követői erre ellopnak hat híres képet hat európai múzeumból, hogy azokat nyomkövetővel felszerelve majd visszaadva, szintén beszoljanak a rendőrségnek. Aztán persze az ügyből nagyobb horderejű ügy lesz, de aki ezt tudni akarja az nézze meg a filmet.

Én inkább azt a manapság divatos miliőt elemezném ki, ami a balliberális gondolatvilágból árad. Adva vannak a jófej hippik, igaz nem dolgoznak, de hát az a begyöpösödött konzervatívoknak való, ők inkább önkifejező művészek, és ez mindent felülír. Szerintük. Mert ők érzések szerint élnek, a kitartó munka, tanulás, család az nem az ő kenyerük. Az a maradi, gyáva, vagy a média által megtévesztett emberek életmódja. Az más kérdés, hogy az ilyen maradi emberek munkája kell ahhoz, hogy ők is kényelmes házakban élhessenek és számítógépeket használhasssanak.

A film elején van az öreg vezetőjüktől egy monológ ami pontos leírja, hogyan gondolkodnak.

"Média, nem akarják, hogy mindenki művész legyen,
hogy alkosson, a saját útját járja,
vannak nagy pillanataink együtt,
nem vagyunk diktatúra, nem állítunk, csak feltesszük a megfelelő kérdést."

Na ilyen gondolatvilágot látni sok SZFE-es művészpalántánál is, csak az a baj, hogy a művészethez tehetség kell, amit el kell ismerni. És a tehetséges művész sem önkifjez, hanem egyetemes alkotásokat csinál, nem a saját érzéseit, hanem mindenki számára érthető és értékes dolgokat alkot. Ő járhatja a saját útját, mert a zsenije feljogosítja rá, a legtöbb embernek meg marad a bejárt ösvény, tanulás, munka, család.

A "nem vagyunk diktatúra", kezdetű rész különösen tetszik. Persze, mert ahol kijelentenek bármit is az már diktatúra, a kérdések feltevésétől meg még nem ment előrébb a világ, persze valószínűleg akik ilyeneket mondanak azok inkább irányított kérdéseket tesznek fel, amiben benne van a válasz. Mást nem is válaszolhatsz, hiába olyan nagy hippik ők.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.