Van valami érdekes búskomorság a dán filmekben. Még a vígjátékokban is, és még a szokásos európai szintnél is jobban. És ha dán filmről beszélünk akkor manapság egyértelműen Thomas Vinterberg rendező és Mads Mikkelsen színész az akit meg kell említeni. Aki nem látta még, az amint lehet nézze meg A vadászat című 2012-es dán filmet, de itt most kettejük legújabb alkotásáról, a Még egy kört mindenkinek című műről írok.

------------------------------------------

A film dánul Druk, azzaz részegség, vagy mértéktelen részegség címet kapta, és máris tudjuk nagyjából miről szól a film. Van négy jó barát, mndegyik férfi, és nem magát nőnek érző férfi, ahogy ma már egy amerikai filmben lennie kellene. Na ez a négy férfi igazi baráti kört alkot, mindegyik tanár ugyanabban a középiskolában, középkorúak, pont benne a kapuzárási pánikban, és persze a magánéletük kisebb-nagyobb problémáktól hemzseg. Szóval eléggé padlón vannak és ez meg is látszik a munkahelyi teljesítményükön. Unalmasak, a diákok már panaszkodnak, hogy alig tanítanak, nem figyelnek rájuk. Hiányzik már belőlük az a belső hajtóerő, ami talán fiatalon még bennük volt.

Na, most megkapják azt a hajtóerőt, ami újra fiatalossá és lendületessé teszi őket. Úgy hívják alkohol. A jó öreg vidítószer. Egyikük olvassa egy norvég filozófus elméletét, miszerint az ember alkholszintje fél ezrelékkel magasabban kellene legyen, hogy normális társasági életet éljünk. Ne legyünk depressziósak, félősek, életuntak. Na, barátaink fel is szerelkeznek itallal és szondával, hogy amint beértek az iskolába, a WC-ben stikában beállítsák a megfelelő szintet. A csoda pedig megtörténik, szárnyakat kapnak és ez meglátszik a diákok tanulmányi eredményein is.

De nem lehetett volna filmet forgatni arról, ha itt megállnak. Abban nem lett volna semmi érdekes és tanulság. Egyre és egyre többet isznak ami egyenesen vezet a kikerülhetetlen tragédiához. A film mégsem adott olyan egyértelmű tanulságot, vagy nekem nem esett le. Sok kritika az írta életigenlő. Igen, talán ezt lehetne elmondani róla, mert nem fogalal állást sem az alkohol és az elmélet mellett vagy ellene, egy kivételével nem is mutatja a szereplők életében az egyértelmű negatívumot vagy pozitívumot, vagy az egyértelmű hatásokat. Csak a minden rosszon túlmutató határtalan életigenlést az utolsó jelenetben. Ezért számomra kicsit semmitmondó és majdhogynem unalmas volt, ezért nem is tudom nagyon hova tenni a filmet és ezért nem is tudom azt írni, hogy olyan jelentőségű mint A vadászat volt.

Számomra egy nagy tanulsága van a filmnek, mégpedig az, hogy az európai kultúrkörhöz tartozó erények rendje, amit már az ókorban kidolgoztak, a kereszténység tett tökéletessé, és amit mára teljesen elfelejtettünk, itt is megmutatja az erejét. Jobban mondva az erények hiányában a negatív hatásokat. A négy alapvető erény közül a mértékletesség, temperantia, lenne az ami jó mederben tartaná az alkoholfogyasztást is. Ha megálltak volna egy alapvető szintnél akkor nem történt volna tragédia, és talán hosszabb távon hasznosítható lett volna a módszer. De az ember az erényekre való nevelés és így azok ismeretének hiányában sokkal jobban ki van szolgáltatva esendőségének. Számomra ez a film nagy tanulsága.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.