Nem vagyok egy véresszájú szélsőjobbos, de akiben vagy egy csepp magyar érzés az Trianont sohasem fogadja el, a maga szélsőséges igazságtalanságával, és akár most, akár 100 év múlva minden magyar kormány egyik csendes külpolitikai céljának kellene lenni a revízió megvalósításának.

Most itt van egy újabb alkalom. Ha a magyar kormány megtenné Oroszországnak azt a szívességet, hogy megakasztja Ukrajna EU-s csatalkozási tárgyalását, ezzel keleti szomszédunkat végleg a keleti nagy testvérhez lökné. Cserébe  lehetne egy kisebb szívességet kérni majdan: Kárpátalját adják csak vissza nekünk, hiszen a mi ezer éves területünk az, Ukrajnához csak 1945 (1947) óta tartozik.

Bár elemzők szerint Putyin egy stabil és egységes Ukrajnában érdekelt, még a Krímet sem szeretné annektálni, ez azért koránt sem biztos. Ha Kelet erős embere mégis felosztja szomszédunkat, a nagy keleti területekhez képest Kárpátalja csak kis falat, cserébe az EU-s vasfüggöny leeresztéséért.

Ez persze igen kockázatos, nyíltan nem is lehet ezt megcsinálni, bár előbb-utóbb színt kellene vallani, és nagyon óvatosnak kell lenni az ottani magyarok miatt.

Személy szerint miniszterelnökként nem is tudom meg merném e lépni, de hát kockázat nélkül nincs nyereség.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.