Az egyik jó barátomtól nemrég kaptam egy email-t amiben leírta, hogy NAV ellenőrzésen esett át, aztán egy sör mellett el is beszélgettünk. Nem is akármilyen ellenőrzés volt, mivel az egyik internetes hirdetési oldalon eladott pár dolgot, mondjuk ki: kereskedett, kis értékben, pár darabszámos nagyságrendben.Nem volt nagy bevétele belőle, inkább csak elfoglaltságból tette, amúgy is magyar viszonyok között jó fizetése van (nem baj, most legalább lesz miből befizetni a bődületes bírságokat).

Szóval egyik nap ráírt a hirdetési oldalon keresztül egy érdeklődő, nagyon udvariasan, szinte már-már hivatalosan, hogy meg szeretne venni pár pendrive-ot és memóriakártyát. Tényleg az volt a feltűnő neki, hogy általában a "normál" érdeklődő odahány egy félmondatot, hogy "kéne ez a cucc" vagy "mennyit engedsz a feléből" vagy kb hasonló színvonalon kezdik, mindenféle megszólítás és aláírás nélkül. A mostani megkeresés, meg olyan volt, mint amikor iskolában tanuljuk angolból hivatalos levél megírását. Szép megszólítás, felkiáltójellel (amit már a neten senki nem használ), kedvesen, nagy betűvel a "Neked" és hasonló szavakat, aztán egy "tisztelettel" befejezés, tényleg mint akinek volt gyerekszobája. Egy feltűnő dolog volt csak: név nélkül regisztrált, nem volt telefonszám megadva a neve mellett, és valami nevetséges keresztnévvel mutatkozott be.

Na, aztán kért mindenből több darabot, sőt elkérte mindenből az összeset. Amikor megtudta, hogy 16GB-os pendrive-ból csak egy van, azt mondta nem baj, hozd az összes 8-asat. Ez mondjuk gyanús volt, túl könnyen beleegyezett, és amúgy sem firtatta a márkát, a technika adatokat, csak az összegszerűség érdekelte. Szóval kb 40 ezer értékű cuccot kért, ez volt egyébként az ismerősöm összes kereskedésre szánt dolga, amin volt kb 10% haszna. Szóval megbeszélték a találkozót.

Ismerősöm el is ment a megbeszélt helyre, és elment mellettük autóval. Ketten voltak, ami elég gyanús, hiszen a NAV ellenőrök mindig párban járnak. De bízva még mindig abban, hogy nem lesz semmi, leparkolt, odament hozzájuk, kézfogás, bemutatkozás tegeződés, minden. Átadta a cuccokat, aminél szintén feltűnően csak a adarbszám érdekelte a "vevőt". Pénz átvéve, aztán amikor elfordult, hogy továbbmegy, akkor utánaszóltak és előszedték az igazolványt. Már akkor talán meg sem lepődött.

Viszont amikor elkísérték egy közelben várakozó NAV-os szirénás autóhoz, amiből kiszállt két fegyveres egyenruhás ember, akkor már annál inkább. Aztán elkezdődött a tortúra. Négyen két órán keresztül hallgatták ki: iratok, adatok felírás, jegyzőkönyv, leltár, honnan vette az árukat, hol értékesített, milyen gyakran, adott e számlát, stb. És mindezt az utcán, az emeletes házak ablaka alatt. Az ablakokban lógtak az emberek, az utcán minden járókelő őket bámulta. Vajon a NAV-nál bevett eljárás a kihallgatások utcán történő lefolytatása, fegyveres-egyenruhás ellenőrökkel szirénás autó oldalában? 

Mindez semmi a várható büntetésekhez képest. Az interneten böngészve az adóhivataltól kb 80-100 ezres, az Artisjust-tól kb 200-300 ezres büntetésre lehet számítani. És persze jövőbeni ellenőrzésekre. A fő kérdés az, hogy megéri e pár tízezer forintért a 4 jól fizetett ellenőr órabére (ami kb annyi a két órára, amennyit megfogtak most adóban), és hogy a külföldi lemezkiadók érdekében érdemes e magyar embereket meghurcolni.

Persze azon is érdemes lenne lamentálni, hogy az ilyen nevetséges kishalak mellett a 20 milliós kocsikkal mászkálókat, akik életükben nem dolgoztak, miért nem fogják meg a NAV-sok?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.