„Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre, sokkal fontosabb az, hogy ki számolja a szavazatokat és hogyan.” mondta még '34-ben Sztálin, amikor csak a szavazatszámláló bizottságban ülő barátai mentették meg a bukástól. Mai elvtársai, úgy látszik, megfogadták tanácsát, és az Európa Parlament szeptermber 12-i ülésén - kizárván a zavaró tartozkodókat, papíron megkapták a kétharmadot a Magyarországot elítélő irományukhoz. Sztálin Lenintől tanulta a technikát és "Wir schaffen das" gondolhatták később is a történelem során jó párszor ott ballib oldalon, mert alkalmazták is rendesen a kreatív szavazatszámlálást, merthát ugye az eszme a lényeg, mit rágodunánk holmi demokratikus tisztességen.

1. Kékcédulás választások 1947.
A komcsik marhára beijedtek '45-ben amikor a kisgazdák a hatalmas ellenszél dacára is 57%-ot kaptak a világháborút követő első parlamenti választásokon. Dúltak-fúltak magukban, a szovejet elvtársak összevonták szemöldöküket, Georgij Puskin nagykövet kiugrasztotta a nyulat a bokorból, szerencsétlen Marosán György meg is adta az irányvonalat a következő választáshoz:
"Ha rám és Rajk László belügyminiszterre bíznák a választást, akkor úgy bonyolítanák le, hogy meglenne a többség, de senki nem beszélne hamisításról."
És meg is csinálták: A választás előtt, 1947. július 23-án módosították a választójogi törvényt, aminek hatására 10%-kal csökkent a választásra jogosultak száma, természetesen a jobboldalon. A választói névjegyzékből kihagytak további mintegy félmillió szavazót, természetesen mind "reakciós" volt. A kommunistákat szervezetten szállították az országban (ugye emlékszünk még 2002-re?), és egy ember 15-20 helyen leadta szavazatát. Aztán már csak hab a tortán, hogy kizártak pártokat, a törvény alapján pedig a második helyezett DNP csak negyedik lett a szavazatok kiosztásánál (logika?).
Szóval ballibsiék újfent megcsinálták, mint Merkel mutti.

2. 2018. Magyar Országgyűlési Választások utáni bírósági döntés
Az áprilisi Országgyűlési választás után az ellenzéki Választási Bizottság és Kúria úgy döntött, hogy csak úgy megsemmisít több mint ötezer választási cédulát mondván, nem tetszik a színük. ??? Milyennek kellett volna lenni, szívárványszínűnek? Persze tudjuk jól: a bírói kar elsöprő többsége ballibsi, látszik is a perek kimenetelén, de ez azért durva volt. A határontúli szavazatok 95%-a a Fideszre jött, persze, hogy könnyű szívvel dobták azokat a szemétbe. Szerencsére nem volt nagy hatással a végeredményre, "csak" egy parlamenti helyet kellett átadni a Jobbiknak. Megérdemelték, hálájukat kifejezve most Magyaroszág ellen szavazatak az Európa Parlamentben.

3. Jobbik tisztújítása
Bár a Jobbik kézzel-lábbal tiltakozik amikor a ballibekhez sorolják őket, de hát a Mi Hazánk Mozgalomba átmenekülő tömegek nem őket igazolják. Szóval ha már a szívük a ballibekhez húz, a módszereket is át kellett venni. Szerintem a kékcédulásokat elemezték a félcédulások, és onnan "föntről-Pöstről" szépen feloszlatták azokat a vidéki alapszervezeteket, amelyek gondok okozhattak. Pont annyit amivel Toroczkai győzelmét meg tudták akadályozni.

4. Európa Parlament szavazás
Szerintem ez amolyan levezető futam volt Sorosné Sargentini Judit lokális bulijában. A WC-ben szívtak egy csíkot, szépen beültek a terembe (fésülködni elfelejtettek), és nyomkodták az igeneket a Magyarországot elítélő határozatra. Az azért sokat elmond, mennyire voltak kíváncsiak az ellenérvekre, hogy Orbán Viktor beszéde alatt jó pár liberális képviselő még csak a fordító fülhallgatót sem vette fel. Vagy megtanultak magyarul? Végül is alkalmazhatták az ősi mondást: ha le akarod győzni az ellenségedet, meg kell ismerni. Szóval megvolt a szavazás, és a komcsik ősi trükkje, azaz juttasd be az embereidet az ellenség soraiba, jól működött. Látta mindenki a parlamenti térképet, hányan szavaztak a Néppártból is Jutkára? Aztán kizárták a tartozkodó szavazatokat, mert azzal csak 64%-ot kapott volna a kócbaba, nem lett volna infantilis örömködés. De ha már ott voltak a nem szavazatokat nem kellett volna kizárni? Sokkal szebben mutatott volna egy 100%-os eredmény mint a régi szép '50-es években. Nem baj, majd legközelebb, wir schaffen das, gondolta Merkel mutti a TV előtt és elégedetten dőlt hátra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.