Úgy látszik a filmgyártók kifogytak a nagy formátumú ex-szovjet kémekből, vagy már mindegyikről forgattak egy kötelező propagandafilmet, mert egy olyan kisegérről is hajlandóak voltak egy mozit legyártani mint Melita Norwood.

A fim címe "A vörös ügynök" amit szerintem magáért a filmért nem nagyon érdemes megnézni, de azért igen, hogy újra felelevenítsük magunkban, hogy mi folyik ma Európa és az USA nyugati felén, mivel a művészeti alkotásokban szeretem az erkölcsi tanulságokat keresni. A film ugyanis hősnőt csinál egy virtigli hazaárulóból, aki a 30-as évektől kezdve szerelemért/ideológiáért/pénzért rendszeresen árulta annak a közösségnek az érdekeit ami őt felnevelte és védelmezte. Erre nem nagyon érdemes szót vesztegetni, mondhatni tipikus balliberális viselkedési mód, tapasztaljuk ezt nap mint nap a mai napig, itthon is máshol is. Az csak hab a tortán, hogy amikor lebukott már nem vonták felelősségre, mondván, hogy öreg.

De akkor játszunk el a gondolattal, mi lenne ha mondjuk a németek leforgatnának egy filmet egy náci kémről, amiben ő pozitív hős és bemutatnák, hogy milyen szép gondolatai voltak amikor mondjuk Angliában elkezdett a németeknek dolgozni. Vagy mondjuk mi lenne ha egy ilyen kém idős korában lebukna és azt mondanánk: hagyjuk már, hiszen öreg.

Egy nemrég készült tanulmány szerint az USA társadalomtudományi professzorainak 18%-a marxistának tartja magát. Nem simán baloldalinak vagy liberálisnak, hanem szélsőséges marxistának. Nyugaton lassan már a jobbközéphez is szégyen tartozni, miközben a marxista propagnada ömlik mindenhonnan. Ennek szép pédája ez a mű is.

A film igaz történet alapján készült.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.