A korrupciós ügy nem a korrupcióról szól. Szerintem. Hanem a hatalomról.

Játsszuk le képzeletben:
1.szín, Magyar Külügyminisztérium
Jön az USA külügyi bejelentése, hogy megtiltották hat magyar hivatalos személy beutazását az USA-ba. Pont. Ennyi. Semmi részlet. Miért? Ki? Mikor volt a korrupciós ügy? Mi volt az a korrupciós ügy? Semmi részlet. Csak a beutazás megtiltása.
Ül a külügyminiszter (jelenleg Szijjártó), és néz ki a fejéből: most ezzel mit kezdjek? Próbál tudakozódni, de az amcsik mereven elzárkóznak. Ezzel nem lehet mit kezdeni.

Tegyük a kezünket a szívünkre: minden országban van korrupció (lásd a TI korrupciós listáját, ahol sokkal jobban állunk a cseheknél és a szlovákoknál is). Hivatalos személyeké és magánszemélyeké is. Hol jobban átszövi a hivatalos és mindennapi életet, hol kevésbé, de van (és személyes multis tapasztalat: az amerikai állampolgárok nem szégyenlősek amikor alkalmazni kell). Ilyen alapon bármelyik ország állampolgárait kitilthatná az USA.
De miért pont most? Miért pont Magyarország? Kinek az érdeke?

Azért aljas az USA lépése mert bedob egy félinformációt, a hátterét homályban tartja, és hagyja, had alakuljon ki belföldön vita. És pont a sok bizonytalanság miatt, a vita résztvevői úgy egészítik ki a kirakós játékot, ahogy saját prekoncepcióiknak legjobban megfelel. A balosok persze őrjöngenek, hogy nézd milyen korrupt a Fidesz, liberálisék már azon hörögnek, hogy biztos az illiberális államért büntetnek minket.

Az állampolgárok kitiltása elég durva lépés. Akik jártasak a diplomáciában, azok szokták mondani, mennyi finom kis lépés van amikor egy ország a nem tetszését nyilvánítja ki. Ez a kitiltás, már mondjuk az ötödik ilyen lépcsőfok. Szóval az amcsik berágtak valamiért. De miért?

Na most, ha a korrupció vagy a nem demokratikus berendezkedés lenne a döntő kérdés, akkor nem minket kellene cseszegetni, hanem mondjuk tudnék ajánlani kb 150 országot, ahol a mienkénél nagyobb a korrupció és kevésbé érvényesülnek az emberi jogok. Ráadásul tudjuk, hogy az USA sosem szemérmes amikor az érdekeit kell érvényesíteni. Akkor dobja csak sutba igazán a  demokratikus elveit. De akkor még mindig nem tudni mi a gondja velünk az USA-nak.

Hajlamos vagyok elfogadni azt a magyarázatot, hogy egyszerűen vissza akarnak terelni minket az akolba. Orbánnak az utóbbi évek külpolitikáját a keleti nyitás, főleg az oroszok felé való közeledés jellemezte. Jól látja, hogy gazdaságilag arrafelé vannak a legjobb piacok. Ez persze nem tetszik az amerikaiaknak, mert csendesen a háttérben a mai napig is folyik a kis hidegháború. Megy a nagyhatalmak adok-kapok játéka. Mindenkinek megvannak a biztos háttérországai, de most az USA egy biztos partnere, Magyarország kezd kifelé kacsingatni. És félő, hogy ha gazdaságilag sikeres lesz ez a kifelé kacsingatás, akkor innen a térségből egyre többen követik Orbán példáját. És az USA ezt nem hagyhatja. Egyszerűen nem mehet vissza Közép-Európa orosz befolyás alá. Ez a kis országok sorsa. A mienkét is mindig a nagyhatalmak játéka határozta meg. Ezért szerencsés Svédország, nem fekszik olyan huzatos helyen mint mi.

Régen írtam már, de az internetadó nálam is kivágta a biztosítékot. Nem azért mert beállnék a birkasorba, hogy itt a demokrácia mekkora bajban lesz, nekem teljesen más indokaim vannak.

A demokrácia
A demokrácia meg működött és működne internet nélkül is, hiszen aki az internetre alapozza elméletét, az azt mondja, hogy az 50-es évektől a 90-es évekig nem is volt demokrácia Nyugaton. Nálunk meg szintén nem volt demokrácia 1990-től. Akkor mi volt? Ezt szeretném tudni. A magyar internetes tájékoztatás amúgy is kritikán aluli, és egyre süllyed. Aki azt gondolja, hogy az origo/index/444/hir24 és társai adják a demokrácia alapját, azoknak tudok ajánlani pár gyorstalpalót. Néha elcsodálkozok a címlapokon, és amikor legkomolyabbnak tartott origo.hu főoldalán lévő kb 20 cikkből 18 arról szól, hogy melyik nulla aggyal rendelkező legújabb celeb, hogy szólt be egy másik társának, vagy, hogy épp ki kivel feküdt le, és melyik amerikai bugyuta sorozat indul, akkor mindig mondom magamban, hogy nincs lejjebb. És másnap rájövök de bizony van lejjebb. És mondom: ez az origo, a többiről ne is beszéljünk. És ezek viszik el az internetes "tájékoztatás" 80-90%-át. A komolynak tartott újságok netes kiadását a kutya sem olvassa.

A szintén diplomás munkatársaim netes szokásain szoktam csodálkozni: a legtöbb kijelenti, hogy ő csak xy oldalt nézi (itt tessék behelyettesíteni: kuruc.info/index stb). Én még nem láttam olyan embert aki leült volna és elolvassa a népszabit, mno-ot, hírlapot, heti választ és 168 órát, aztán kialakít egy véleményt. Mindenki a lelkéhez legközelebb álló híroldalt fogyasztja. Nemrég megkérdeztem egyik "szélsőséges" munkatársamat, aki előtte csak kurucot olvasott és mostanában rászokott a 444-re (amit csak úgy emleget, hogy a "zsidók"). Mondom mi történt veled, ilyeneket olvasol? Azt mondja, jó olvasni, ahogy fikázzák a kormányt. Ennyi. Leszarja a korrekt tájékoztatást. Neki lelki (ön)kielégülés kell, nem korrekt információk. És a legtöbben ilyenek vagyunk, véletlenül sem hallgatjuk meg a másik felet. Az ilyen hozzáállás nem a demokrácia melegágya.

Egyébként a híroldalak/tv-híradók ilyentén lesüllyedése a 60-as években Amerikában kezdődött, amikor egy ottani nagy csatorna hírigazgatója azt mondta: nem a tájékoztatás a fontos, hanem a nézettség. És ekkortól számítják a híradók elbulvárosodását. Erről beszélt annó Sváby is a TV2-n, hogy neki az ilyen híradó a célja, ezért menesztették Sálingót az origo éléről, mert nem értett egyet ezzel az irányvonallal. És minden nagy magyar hírportál ezt csinálja. Ez lenne a demokrácia?
(olvasnivaló: Bernard Goldberg: Médiahazugságok)

Egy kutatást csináltak a TV-nézési szokásokról, aminek az eredménye azt lett, hogy a rengeteg fajta csatorna nemhogy kitágította volna a nézők látókörét, hanem teljesen be tudja szűkíteni. A néző ugyanis, ha szeret mondjuk sportot nézni, akkor képes egész nap azt nézni. Miért nézzen "unalmas" természetfilmet, amikor ott a rengeteg olyan csatorna ami őt érdekli. Szóval én kételkedek, abban, hogy a nagy katyvaz olyan fontos lenne a demokrácia működéséhez, főleg nem ez a fikázós stílus amivel csak hergelik az embereket. Ahhoz egy korrekt újságíró gárda kellene, ami jelenleg nincs a magyar netes ugaron (az nem hoz kattintást --> nincs pénzt).

Az internet
Nem szeretnék itt az internet ellen beszélni, mert az egyik legnagyobb jótéteménynek tartom, annak ellenére, hogy magukat okosnak tartó emberek kétely nélkül elhisznek mindent amit olvasnak, csak mert az "interneten írták". Van itt UFO, repülőről leszórt méreg, a földönkívüli emberkísérletek, a 30 féle egymásnak ellentmondó szuperbiztos és az egyetlen jó diéta stb. Akkor miért kell az internet? Mert a sok szemét ellenére tele van szép és jó dolgokkal, ami nélkül szegényebb lenne az életünk. Mert rengetegszer előjön a jobbik, segíteni kész énünk amikor jótékonykodni kell, és szó szerint mindent lehet tanulni. A szegénységből való felemelkedés fő segítője. Csak akarat kell. Nyelveket ma már ingyen tanulhatunk, még beszélgető társakat is találhatunk, vagy megtanulhatunk gitározni, mint ez a híres koreai srác, aki magától számítógépes oktató anyagokból tanult. A programozást ne is említsük. Ezért kellene elérhető árúvá tenni a netet, arról ne is beszéljünk, hogy Finnországban alanyi jogon jár a szélessávú net mindenkinek.

Azért kell a net, hogy ilyeneket tanulhassunk:


Mit lehet tenni?
Tiltakozzunk. Menjen el mindenki személyesen az országgyűlési képviselőjéhez (én már megtettem más ügyben) és korrekt hangnemben mondja el az érveit. A remélt 20 milliárd forint semmi a magyar költségvetés 30 ezer milliárdjához képest (értsd: olyan mintha a havi 30 ezer forintos fizetéshez hozzácsapnának 20 forintot). Aztán a tanulás és az ügyintézés egyszerűsítése,  a kapcsolattartás miatt is fontos.

Nemcsak személyesen hanem email-ben is tiltakozhatunk a fidesz@fidesz.hu címen. Küldjünk levelet, itt egy sablon szöveg:

Tisztelt Fidesz Frakció!

Ez úton szeretném kifejezni tiltakozásomat a bevezetni kívánt internetadó ellen, mert meggyőződésem, hogy a tanulás, a mindennapi ügyintézés, a munkahelyteremtés és esélyegyenlőség egyik legfontosabb eszköze a mindenki által könnyedén és olcsón elérhető világháló-hozzáférés. Ezt akadályozza az új adó, ami ráadásul a magyar költségvetés szempontjából elenyésző tétel.

Kérem ne szavazzák meg az internetadót!

köszönettel, XY

Új tanév, új balliberális hőzöngés. Most épp abba voltak képesek belekötni, hogy a hetedikes irodalom tankönyvben az alábbi szöveg található:

Szóval az egyik éles szemű demokrata kiszúrta a szöveget a könyvben és elkezdett bégetni. A nyáj meg utána. Senkit nem zavart, hogy ez már egy 2006-ban, a Gyurcsány-diktatúra idején megírt könyv, amit 2007-ben ki is adtak. Ááá, ez mit sem ér, ez már nem jut el senkinek a tudatáig.

Azt kérni meg, hogy esetleg mélyedjenek el a szöveg értelmezésében már kérni sem lehet, mert esetleg rájönnének, hogy felesleges a nagy szájtépés. Tóta W-n nem lepődök meg, hogy képtelen egy tőmondatnál többet felfogni, de, hogy a kommentelők többsége is ilyen, és senki nem tud két lépést hátralépni és higgadtan elemezni a szöveg mondanivalóját.

Mert a szövegben sok igazság van: a Nyugattól a sok érték helyett csak a felszínes márkaimádatot vagyunk képesek átvenni, sőt az emberi kapcsolatok fölé helyezzük azokat. Pedig sok minden mást kellene onnan átvennünk: a munkamorált, egymás tiszteletét, a tanulás megbecsülését, a vállalkozó szellemet, a kreativitást, saját nemzetünk tiszteletét. Mert ezek terméke a Coca-cola, a Nike és sok más felsorolt márka. De mi csak a felszínt látjuk, nem a mögöttük lévő életfelfogást és a sok évtizedes munkát. Mi munka nélkül akarunk Nike-színvonalú életet. Csak a jelet akarjuk magunkon látni, aki pedig nem viseli a pólóján és a cipőjén azt már nem vesszük emberszámba. Ezt mondja nekem a szöveg.

A második rész az ember bezárkózását és elidegenedést veszi górcső alá. Tanulmányok sokasága szól arról, hogy a modern technika főleg a számítógépes technika miatt mennyire be tudnak zárkózni az emberek, és ehhez még hozzájárul, ha a munka miatt sem mozdulunk ki (pénteken hasonló témában szólt egy Freund Tamás-interjú a Kossuth rádióban).

A Parlament ma megszavazta a reklámadót, ami ellen az egyik leggyakrabban hangoztatott érv, hogy korlátozza a szólásszabadságot. Ezzel az a baj, hogy azok a tv-csatornák amelyeket leginkább érintettek az ügyben, nem foglalkoznak tájékoztatással. Az egész napos botrány- és reklámözön után nagy fogcsikorgatva leadnak egy híradónak nevezett búlvárműsort, amikben a legfontosabb hír, hogy valamelyik állatkertben megint született egy zsiráf.

Az ilyenek megadóztatása lenne a szólásszabadság korlátozása?

NapiFeri jelezte, hogy érdemes elolvasni egy összefoglaló cikket az orgio-hírek csapatának lemondásáról és az előzményekről. Előre bocsájtom: fogalmam sincs, hogy Lázár János bármilyen befolyást gyakorolt volna a DT-n keresztül az origo főszerekesztőjének leváltására, ahogyan azt a 444.hu állította. Sajnos tényleg nem vagyok olyan okos mint a netes hírfogyszatók többsége, akik a monitor előtt ülve egy szélsőségesen elfogult hírportál "állítólagos" értesüléseire hivatkozva átlátják a helyzetet. Tényleg, az ilyeneket mindig csodálom. Ezt a szent együgyüséget, a kétely szikrája sincs bennük.

A Fideszt persze sosem kellett félteni amikor érdekérvényesítésről volt szó, de ugyanez igaz az MSZP-liberális táborra is. Sajnos sokan a fiatalok közül a '90-es években még gyerekek voltak, akiknek foglamuk sincs az akkori médiaviszonyokról. Ma ahhoz képest paradicsomi állapotok uralkodnak. A 95%-os balliberális túlsúly elnyomott minden más véleményt. Nem hiába veszítette el a Fidesz a 2002-es választást.

De emlékszünk még, milyen cinikus választ adott Medgyessy Orbánnak a kiegyensúlyozott médiaviszonyokra való felszólításra: akinek TV kell az vegyen magának. Sejtésem szerint ez ma keményen visszaüt. Akkoriban és a '90-es években lehetett volna a ballib tábor nagyvonalú, most talán nem lenne a Fidesz ennyire kemény ezen a téren. De sajnos a több évtizedes tapasztalat azt a nyomot hagyta, hogy odaát nincs egyezkedés, csak a totális háború. Valószínűleg ezt erősíti az origo példája is. Erre gondolva azt mondom: lehet a Fidesz nyomásgyakorlásának vádjában valami. Csak - hangsúlyozom - ne felejtsük: évtizedek rossz tapasztalata kényszeríti erre őket.

Ami viszont a 444.hu elmélete ellen szól, hogy az "állítólagos" híreket semmi sem bizonyítja. A szélsőséges liberális hírportál lehozott egy cikket, ami hemzsgek a féligazságoktól, meg a sejtésektől, de bizonyíték egy szál sem. Sehol.

Amit meg szintén nem értek: a Fidesznek miért lett volna érdeke a nyomásgyakorlás? És miért nem tavaly csinálták meg, felkészülve a választásokra? Miért hagyták magukat évekig gyepálni, aztán amikor már mindegy, akkor váltatják le a főszerkesztőt. Itt valami hibádzik a logikában. Amúgy pont a 444.hu példáján láthatnák, hogy nem tart semmedig egy újab híroldal létrehozása, valószínűleg ezt fogják csinálni a kilépet origosok. Amúgy meg az eredeti oldalt is pillanatok alatt vihették volna a szomszédos országok valamelyikébe. Erősen kétlem a 444.hu azon vádját is, miszerint pont Sáling Gergő miatt forgott volna veszélyben a T-mobil frekvenicaengedélye. Azért a kettő nem ugyanaz a súlycsoport.

Mindegy is, akár volt háttérbefolyás, akár nem, mindig gondoljunk a nagyobb összefüggésekre. Ha a mai folyamatokat meg akarjuk érteni, kicsit mélyedjünk el a '90-es évek médiaviszonyaiban is.

Nézegetem a fényképeket a Sáling Gergő, ex-origo főszerkesztő leváltása ellen tiltakozó csoportosulásról, és amikor ilyeneket látok mindig Déjà vu érzésem van, hiszen valószínűleg a mostani tömeg kb 90%-os átfedést mutat a élet menete, az emlékmű döntögetők, megboldogult milla-tüntetések vagy egy padödö koncert közönsége között.

Én mindig csodálom azokat akik ennyire biztosak magukban, és néhány kósza szállingózó vádaskodás alapján ők aztán tudják a tutit és annyira fontosnak is tartják, hogy még tüntetgetnek is miatta. Jó, hogy ennyi ráérő ember van ebben az országban. Én meg dolgozok mint egy barom. Szóval, hogy honnan ilyen biztosak mindig mindenben? Én jelen esetben pl nem tudom, hogy vajon Lázár keze benne van e a főszerkesztő úr leváltásában vagy sem, Sáling viszont elég aljas módon hagyja lebegni a kérdést. Hadd forrjon tovább a hangulat, ugysincs elég barom és elég téma kis hazánkban ami miatt naponta megy fel a vérnyomás.

Szóval elnézegetem a tömeget (itt kölcsönvettem két képet az origotól,bocs), és azon morfondírozok, hogy a Fidesz és Lázár miért pont most és miért pont a választások után és miért pont egy ilyen piti ügy miatt váltatná le az origo bármelyik emberét, hiszen a hírportál születése óta okkal-ok nélkül folyamatosan mocskolja a Fideszt, a jobbos politikusokat, a konzervatív oldalt és mindazt amit ott értéknek tartanak. A választás előtti Rogán-sározás sokkal rosszabb volt szerintem, de az a végtelenül egyoldalú "tájékoztatás" ami a legutóbbi négy évben ment az sem nyerhette el a Fidesz tetszését.

Aztán az is fölmerül bennem, hogy a Fidesznek lenne e egyáltalán hatalma bármilyen befolyást gyakorolni az origora vagy bármilyen netes hírportálra, hiszen pont ezek a legmobilisabb vállalatok. Ha a kormány elkezdené a céget zaklatni, kb egy hét alatt pl Pozsonyba lehetne költöztetni a szerverket, irodákat, vállalatot, az újságírók még attól nyugodtan működhetnének itthon, a magyar kormány meg nézhetne utánuk. Szóval aki arról elmélkedik, hogy itt egy országos hírportált ilyen kormányzati nyomás alá lehet helyezni az burok alatt él.

De nem baj, nem is ez a lényeg liberáliséknál, hanem a folyamatos indulatkeltés, megint mehet a műrettegés, és persze párhuzamosan a folymatos mocskolódás nemcsak a Fidesz ellen, hanem minden ami nemzeti, jobboldali, konzervatív és keresztény, azaz valódi érték. Kulturkampf.

Itt egy műrettegő aki teli torokból üvölti nap mint nap, hogy ő nem szólalhat meg

Azt mindannyian tudjuk, hogy az EU-s választás a belpolitikáról szól, legalábbis én még senkitől sem hallottam, hogy én bizony balos szavazó vagyok, de most a Fideszre szavazok, mert milyen jó az eu-s programja, vagy fordítva. Szóval ez egy igen jó mutatója a pártok hátterének, magyar szempontból pedig a mostani különösen érdekes, hiszen megmutatta az áprilisban együtt induló baloldali tömb egyes tagjainak támogatottságát.

Számomra a nagy meglepetés az MSZP-Gyurcsány páros szereplése. Gyurcsány Ferenc, a nagy túlélő kis különbséggel annyit voksot kapott mint az MSZP. Ő, az egyszemélyes showman, kiváló szónok, aki szenvedélyével tényleg magával tudja ragadni közönségét, sok új eszközt alkalmazva ugyanannyi helyet kapott az EU Parlamentben mint az évtizedes beágyazottsággal, hatalmas pénzekkel, háttértámogatókkal, infrastruktúrával rendelkező MSZP. Ez azért mindkettejükről sok mindent elárul. Az MSZP megfáradt, lejáratódott régi, vagy középszerű új arcokkal, Ferencünk meg megmaradt a mindig megújulni képes lendületes figurának.

Az MSZP számára a jövő nagy kérdése, hogy képes lesz e ellenálni Gyurcsány népszerűsége felől érkező nyomásnak. Mert ha nem találnak maguknak hasonló karakteres figurát, akkor a volt miniszterelnök lesz újra a baloldal vezetője - akár az MSZP-n belül, akár kívül.

A Fidesz számára a választás megmutatta ki is az igazi ellenfél, számukra talán csak az a kérdés, hogy Gyurcsány népszerűsége újra egyesül-e a szocik pénzével/hátterével, vagy megmaradnak kissé torzsalkodó, de azért alapvetően egyfelé húzó külön pártocskáknak. Nem kérdés a Fidesznek melyik lenne jobb.