Interjú Roger Scruton-al, az angol konzervatív filozófussal

Heti Válasz, 2013.05.31., www.hetivalasz.hu

„Van összeesküvés AZ ORSZÁGUK ELLEN"

A Soros-hálózatnak tudja be Roger Scruton, hogy Magyarország fasizálódásáról olvasni világszerte. A konzervatív angol filozófus, aki az EU-ból is kilépne, múlt héten a Magyar Tudományos Aka­démián tartott előadást a nemzetek szükségességéről.

- Ha minden igaz, ön Tamás Gáspár Miklós egyik lányának a keresztapja.

- Így van, de nem állunk már kapcso­latban.

- Annak ellenére, hogy esküt tett: felügyeli vallásos előmenetelét?

- Kellett volna, kétségtelenül, de megszakadt a kapcsolat, amikor egyébként tudtommal az apjával is megszakadt a kapcsolata.

- S az öné TGM-mel és a liberális ellenzékiekkel, akikkel a rendszer­váltás környékén jóban volt?

- A kommunizmus utolsó évtizedé­ben ismerkedtem meg a magyar ellen­zékiekkel, akik mára különböző pályákat jártak be. Tamás Gazsival is jóban voltam, hiszen rendkívüli nyitottság jellemezte, ellenállhatatlan figura volt. De remek kapcsolatban voltam például Bába Ivánnal, aki egyáltalán nem bal­oldali, hanem régi vágású nacionalista.

- Meglepte, hogy hirtelen megjelent az előadásán Orbán Viktor?

 - Olyan nagyon nem. Azokból az időkből ismerjük egymást, ráadásul mindkettőnkre ferde szemmel néz az úgynevezett értelmiségi világ: Vik­torra, ahogy rám is, jellemzők az unortodox nézetek. Persze amikor elő­ször idejöttem, nem politizálni érkez­tem, hanem azért, hogy segítsek. Kü­lönösen az ifjú nemzedéknek, hogy felszabadulhassanak az elnyomó mar­xista struktúrák alól, főleg az egye­temeken. Elsősorban a jog területén, hiszen ennek az országnak gyönyörű rómaijog-hagyománya van, amelyet a kommunisták félresöpörtek, hogy va­lami bugyuta szocialista egyenlőség­tant tegyenek a helyére. Igy találkoz­tam Viktorral, Németh Zsolttal, Stumpf Istvánnal.

- Ugyanazt tette, amit Soros György. Most mégis Soros-hálózat­ról beszélt előadásában, amely Ma­gyarország rossz nemzetközi meg­ítélésének okozója.

- Igen. Soros a személyében is be van oltva a nacionalizmus ellen, ami érthe­tő, ha figyelembe vesszük a zsidó örök­séget. Az általa kiépített hálózat vi­szont nagyon is politikussá lett. Persze én is az vagyok. Az után, hogy Magyar­ország szabaddá vált, én is igyekeztem meggyőzni az ittenieket, hogy az én világlátásom a helyes — a konzervatív, nemzetben gondolkodó, de nem mili­táns látásmód, amely a jog uralmát he­lyezi előtérbe.

- Éppen azzal támadják az Orbán- kormányt, hogy „felszámolta a jogál­lamot". Ön szerint nem tett ilyen lé­péseket?

Rengeteget kritizálják Magyaror­szágot, s ezek között valószínűleg van jogos bírálat is. A mértéktelenség vi­szont szembeötlő. Olyan képet fes­tettek fel egyesek, például Haraszti Miklós, hogy itt már bakancsok csat­tognak az utcákon, hogy félni kell. Az efféle mítoszok terjesztése gyalázatos. Azzal semmi gond nincs, ha valaki közli a külföldi médiával: nézzék, én a magyar ellenzék embere vagyok, így és így látom a mostani kormányt. Ami­kor viszont azzal vádolják saját orszá­gukat, hogy fasisztává vált, miköz­ben nem vált azzá, az szégyenletes. Márpedig ez történt. Ami egyébként nagyon magyaros. Megfigyeltem: az emberek valahogy képtelenek a bé­kés egyet nem értésre.

- Van tehát nemzetközi balos ösz­szeesküvés az ország ellen? A balol­dal szerint ez paranoia.

- Angliából nézve úgy látom, létezik ilyen összeesküvés. Van néhány em­ber, aki a nemzetközi médiában fo­lyamatosan fasizálódó diktatúrának állítja be az országot. A baloldali elfo­gultság persze általában is jellemzi az egyetemeket, különösen a drága ame­rikaiakat. Ezek ösztöndíjakat adnak a Haraszti és Kis János köreiből kikerü­lőknek, akik gyakran rendkívül intel­ligens és érdekes emberek. Ám kike­rültek a magyar parlamentből is, s a nyugati világban meglévő privilégiu­maikat arra használják, hogy országon kívüli ellenzék legyenek. Szerintem ez illegitim hatalomgyakorlás.

- Szerintük meg csak az emberi jo­gokat védik.

- Az emberi jogokat, amelyekből Eu­rópa és a nyugati világ vallást kreált.

- Nem lett jobb a helyzet álta­luk? Az mondjuk elég jó, hogy az ál­lam nem veheti el az életemet, sem az önét...

Hogyne. Az emberi jogoknak van jó oldaluk. Az ENSZ-ben is ezért vetet­te fel szükségességüket Eleanor Roose­velt. Hogy legyen egy határ, amelyet nem léphet át az állam. Mint ilyenkép­pen negatív jogok — melyek azt mond­ják, mit nem tehet meg velem sen­ki — hasznosak. Azt persze senki sem tudja, mire alapozzák ezeket az állító­lag általános jogokat, amelyeket egy­re terjesztenek ki a diszkrimináció tilalmáig. Ez viszont már pozitív jo­gokat indukál, azaz például olyan elő­írásokat, hogy a homoszexuálisoknak joguk van házasodni vagy gyereket örökbe fogadni. Az emberijogizmussal tehát bármi indokolhatóvá válik. Ami kezdetben az egyén védelmét jelentet­te az állammal szemben, rövidesen a közrend megdöntésének megalapozá­sává válik. Ez történt a francia forra­dalomban is. A polgári jogok deklará­ciójával indult, aztán alig telt el két év, s a polgárnak már ahhoz sem volt joga, hogy független bíró előtt védekezzen a perében, amely után lecsapták a fejét. A valódi jogok a hagyománytól függ­nek, melyek a törvényekben csak ki­fejezésre jutnak. A mi angol Bill of Rightsunk ilyen. 1688-as keltezésű, de nem légből kapott doktrína, hanem év­századok döntéseiből, valós helyzetek­ből kialakult döntések összefoglalása. Ezért számomra az Emberi Jogok Eu­rópai Bírósága a maga absztrakcióival nem üdvös fejlemény, hanem olyasva­lami, ami sokkal értékesebbet ír felül.

- A multikulti baloldaliság azért sok fronton vereséget szenvedett a valóságtól — elég a két muszlim által Londonban kivégzett angol katonára utalni. Elégtétel ez önnek?

- A dolgok megváltoztak, való­ban. Ma már nem támadnak annyira, mint a nyolcvanas években, a való élet ugyanis megmutatta, hogy sok kérdés­ben igazam volt. Sajnos. Már az is sok volt, pedig mindössze annyit mondtam húsz-harminc éve, hogy integrálni kel­lene a muszlim közösséget, ha lehet.

- Lehet?

- Azt hiszem, végül is nem.

- Akkor? Mi a megoldás?

- Keretek közé kell szorítani a beván­dorlást, hogy kisebbségben maradja­nak, és arra kell rávenni vezetőiket, hogy közösségükben egyértelművé te­gyék e bűncselekmények elfogadhatat­lanságát.

- Magyar szempontból nem biztos, hogy jó, ha szigorítják a bevándor­lást. Százezerszámra „élünk" önök­nél.

- A muszlim bevándorlók és az EU-n belüli vándorlás kérdésköre két külön történet. Utóbbit nem tudjuk megállí­tani, hiszen tagja vagyunk az uniónak.

- Kiléphetnek az Európai Unióból.

Ez igaz. Ha kilépünk, az tényleg okozhat gondokat magyar szempont­ból is. Érthető, hogy mindenki Lon­donban szeretne élni. Csakhogy Ang­lia kicsi, nincs hely mindenkinek, s az ország infrastruktúrája összeomlóban van. A legtöbb tanult angol egyébként szereti a lengyeleket, cseheket, ma­gyarokat — főleg a fiatalokat. Kedves, dolgozó emberek, akik hozzájárulnak a közjóhoz. A munkásosztály persze nem örül, úgy érzi, elveszik a munká­ját. Van feszültség, kár lenne tagadni.

- Ha lesz népszavazás a kilépésről, ön igennel szavaz majd?

- Azt hiszem, igen. Nem látom, hogy az EU képes lenne megreformálni ma­gát. A végeredmény így is, úgy is az lesz, hogy Németország és Franciaor­szág szövetségévé válik. Olaszország, Spanyolország, Görögország kény­telen lesz megválni az eurótól, tehát amúgy is ebbe az irányba tartunk.

- Nekünk jobban megéri tagnak lenni?

- Magyarországnak sok előnye szár­mazik belőle: ilyen az oktatási hálóza­tok vagy a munkavállalás lehetősége. Ettől függetlenül feleslegesnek tartom Európa szempontjából ezt a bürokra­tikus uniót. Mi szükségünk arra a 180 ezer oldalnyi törvényszövegre, az „eu­rópai jogra", amely olyasmiket ír elő, hogy milyen címkével lehet asztalra tenni az olívaolajat?

- Arra semmi, ám a leggyakoribb érv az EU mellett az, hogy általa el­kerültük a háborút. Ez sem hatja meg?

A béke mindig időleges. Nincs arra példa a történelemben, hogy a hábo‑

rúk örökre eltűntek volna. Természe­tesen jó volna megőrizni a békét Euró­pában, ehhez azonban nincs szükség politikai unióra. Éppen elég, ha meg­vannak az intézményes keretei annak, hogy a nemzetállamok megvitassák a dolgaikat. Volt már ilyenre példa: a bé­csi kongresszus.

— Jár még rókavadászatra?

— Hogyne. Hoztak egy borzalmas törvényt, amely után némileg másként kell csinálnunk, de megyünk, hetente kétszer.

- Jól értjük, hogy miközben a jog uralmát hirdeti, közben nem tartja be a törvényt?

- Igyekszünk betartani, de vannak törvények, amelyek igazságtalanok és nevetségesek. Ha olyasmit szabályoz­nak, amit nem is kellene — olívaolajat az asztalon, uborkagörbületet, hagyo­mányos vadászatot —, akkor az ember­nek nem joga: kötelessége nem elfo­gadni az efféle jogszabályt.

- Egyre többen osztják ezt a véle­ményt hazájában. Mit gondol, to­vább erősödik az euroszkeptikus Nigel Farage pártja?

— Azt tudom, hogy ha konzervatív politikus lennék, megszüntetném a ko­alíciót a liberálisokkal, és Farage-ékkal állnék össze.

- Orbán Viktor kormányzását kon­zervatívnak látja vagy forradalmi­nak?

- Nem vagyok minden ismeret bir­tokában, ám azt tudom, hogy megvan benne a konzervatív ösztön. A nemzeti gondolat jelenlétét az ő esetében senki sem vitatja. Azt is látom, hogy a külön­féle kisebbségeket ennek a gondolatnak a jegyében kovácsolná közösséggé —  a romakérdést is ezen a szemüvegen át szemléli. A cél az, hogy magyarnak tekintsék magukat. Ez szerintem na­gyon helyes. Hiba az a törekvés, amely szerint a romáknak roma identitású­nak kellene lenniük. Ez a kisebbsége­kért lelkesedő baloldal mániája, ők an­nak örülnek, ha kisebbségi identitások jönnek létre, amelyek szemben állnak a többségivel. Ez viszont nagyon veszé­lyes út.

- A jó nacionalizmust területi lo­jalitásként, a rossz nacionalizmust vallásos hitként írja le. Magyarként viszont hogyan lehetne területi lojali­tás a nacionalizmus, ha egyszer nem­zetrészek élnek az államon kívül?

- Nos, igen. A posztkoloniális Afrika a legjobb példa arra, amikor a termé­szetellenesen megrajzolt határok sem­mit sem jelentenek, az államok képte­lenek a rend fenntartására. Európában ott van Belgium. Mesterséges állam, esik is szét. A határok, ha jól húzzák meg őket, nem negatív dolgok. Ha kü­lön tartják, ami nem tartozik össze, az éppen hogy a békét szolgálja, a robba­nást akadályozza meg. A magyar hely­zet viszont rendkívül bonyolult. A tri­anoni béke hatalmas gond ebből a szempontból. Hogyan lehet úgy kielé­gíteni a magyar nemzeti érzést, hogy közben az ember nem áll elő területi követelésekkel? Nem tudom. Sajnos nem minden politikai problémára le­het megoldást találni.

- A nemzet mellett említette a kö­zös vallást is mint összetartó erőt, európai alapot. Hogy lehetne az, ha egyszer nem hisznek már az embe­rek Istenben?

Nem egészen ez a helyzet. A bri­tek többsége például nem jár templom­ba, de kétharmaduk istenhívő. Termé­szetesen nem lehet újjáéleszteni egy vallást, ha kihal. A görög istenségek­ben sem fogunk újra hinni. Lehetsé­ges, hogy a kereszténységnek vége lesz — ettől még nem a politikusok feladata, hogy megöljék.

A hazai baloldalnak természetesen semmi sem jó amit a "Zorbán" és fasiszta csapata csinál az országgal, bármilyen lépést képesek megmagyarázni, hogy az milyen károkat okoz az országnak. Ha az ellenkezőjét csinálja a kormány az ugyanolyan rossz. És az ATV-n a betelefonálók lelkiállapotán le lehet mérni milyen sikeres az beetetés. Nah, ez van, az európai baloldalt a gyűlölet élteti.

Legújabban a rezsicsökkentésről magyarázták meg, hogy azzal tönkreteszi az országot a jobboldal. Bajnai Gordon is kiállt sajtótájékoztatni, ahol képes volt a nagyérdeműt azzal áltatni, hogy majd ő lesz a miniszterelnök akkor automatikusan erősödik a forint (ez lesz a konc amit a nagytőke az ország kirablásáért odavet), és ez az erősödés magával hozza a benzinár és a rezsi csökkenését. 

Emlékszik még valaki arra, hogy amikor hosszú távon nagyot erősödött a forint, akkor csökkentek volna az árak? Hát én sem, ezért kicsit utánanéztem. Az MNB és KSH hivatalos adatai szerint, 2010. és 2011. szeptembere között volt a nagy benzinár-emelkedés, ekkor 338ft-ról 395ft-ra kúszott fel az ára, miközben a forint a dollárral szemben 220ft-ról 195ft-ra erősödött. Valahogy ez ellentmond Bajna doktor "szakértelmének". Nem baj, az a lényeg, hogy a baloldali szavazók kajálják az ostobaságot.

Gyöngyösi Márton listázna bárhogy is csűri-csavarja. Vallási-nemzetiségi-származási alapon. Azt, hogy ezt milyen céllal az mindegy. Nagyon jól tudta, hogy amit javasol azt civilizált országban úgysem lehet megcsinálni, akármilyen céllal akarja is megvalósítani. Nem is érdemes rá több szót vesztegetni.

Vasárnap Budapesten nagy tüntetés volt a felszólalás és úgy nagy általánosságban a Jobbik ellen. A nemzetközi sajtót természetesen fellármázta a balliberális értelmiség és üvöltik a szokásos nótájukat. A probléma az, hogy hiteltelenek. Most ne is hozzuk fel Zuschlagot, pedig az ő röhögcsélése az áldozatokon jól példázza azt a színészkedést ami sokakat jellemez: nagy nyílvánosság előtt, hogy kell felmondani a kötelező leckét a holokausztról. Mint a betanított papagájok.

Sokkal nagyobb probléma az, hogy amit most Gyöngyösi javasolt, és aminek semmi esélye sincs megvalósulni Magyarországon, az napi gyakorlat a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken, és amely gyakrolat fő elszenvedői a magyarok. Csak egy a kérdés: hol vannak olyankor a balliberális elvtársak amikor a szomszédos államok sorozatban törvényeket, rendeletek hoznak célzottan az ott élő magyarság ellen? Hol vannak amikor civilek és állami szervek bántalmazhatnak, listázhatnak, bebörtönözhetnek vagy finomabb módszerekkel ellehetetlenítik az ott élőket: például Erdélyben állami segítséggel építenek színtiszta magyar területekre ortodox templomokat vagy erőszakkal telepítenek be többségi nemzeteket a magyarok közé? Nem láttam egyszer sem felszólalni a balliberális szájtépőket azért mert a szomszédos államokban a legmagasabb állami szinteken nemhogy megtűrik, hanem évtizedek óta a napi politika szerves része az a fajta magyarok elleni gyűlöletbeszéd ami most "kicsúszott" Gyöngyösi száján.
Ja, mit szoktak mondani ilyenkor az elvtársak? Ne hergeljük az ottani szélsőségeseket! Bezzeg itthon ők merik provokálni a szélsőségeseket. Hogy is van ez?

Akkor sem láttam tüntetni őket amikor magyar rádióban a keresztények kiirtására szólítottak fel. Érdekes akkor azt mondták elég egy bocsánatkérés. Valahogy most sokkal többet követlenek.

Arról se felejtkezzünk el, hogy Magyarországon vallási-származási alapon utoljára az MSZP jogelődje listázott és végzett ki vagy deprotált embereket. Az az MSZP amely a diktatúra pártjának hivatalos utódja és még egy bocsánatkérést sem fogalmazott meg, csak a vagyont meg a kapcsolatokat örökítette át magának.

Ezen a héten, a szerda este mazohista hangulatomban talált, így gondoltam megnézem Kálmán Olga (egyesek olvasatában: Kajmán Olga) barátnőmet az ATV-n. Őt szeretem nézni, mert ordítóan kilóg a lóláb: a jobboldali vendégeit szétszedi és minden szavukba beleköt, a baloldaliaknak csak megértően, olykor aggódóan bólogat. De nem is ez a lényeg, hanem utolsó vendége Hiller István, akiről mindig az jut eszembe, hogy úgy beszél mintha betanulta volna a szövegét és úgy mondja fel a kamerának, mint egy jóllakott napközis.

Szóval a mi István barátunk, az oktatásügy okán kifejtette, hogy az egész kormányzatban a miniszterek csak bábok, a háttérből mindenkinek Orbán Viktor határozza meg az irányvonalat, így Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak is. És az új oktatásügyben nem a törvényekkel van gond, hanem az irányvonallal. Figyeljünk csak! Ugyanez az "érv" hangzott el az új Alaptörvénnyel kapcsolatban is. Nem lehet belekötni a törvénybe, így a homályos, megfoghatatlan váddal állnak elő: a szellemiséggel van baj. Most erre varrjunk gombot.

Na szóval, Hiller Pityu kifejtette, hogy az új oktatási törvény nem másra szolgál, minthogy gondolkodni képtelen, a Fidesz által irányított masszát csináljon a tanuló ifjúságból. És nem szakadt le az ég. Persze Kálmán Olgica megértően, sőt néha riadtan nézett, nem kérdezett rá olyan apróságokra, hogy pl hogy lehet a mai internetes világban irányítható ifjúságot nevelni az iskolákban, ahol biológiával, fizikával stb foglalkoznak, és a gyerekek világszemléletét már inkább a facebook és társai határozzák meg. Arra sem kérdezett rá a balliberális szerkesztő asszonyság, hogy ha eddig annyira a gondolkodásra nevelték az iskolákban a gyerekeket akkor miért mi szereplünk mindig  (majdnem) a legrosszabbul a PISA felméréseken. Az már csak hab lett volna a tortán ha megmondja Hiller úrnak, hogy utoljára ő és a balos bandája nevelte ideológiai alapon irányíthatóvá a tanulókat, 1990 előtt (ajánlom Hiller politikai pályafutásának elemzését a rendszerváltás előtt).

Na mindegy, ennek a beszélgetésnek sem a valódi kritika elhangzása volt a célja, hanem a gyűlöletkeltés, egy újabb adag mocskolódás, amivel a táborban fenn lehet tartani a zsigeri gyűlöletet a "Zorbán" ellen.

Gyurcsány Ferencnek és a balliberális újságíróknak sikerült a "demokrata" szót, szitokszóvá emelniük. Ez a kifejezés 2010 előtt ritkán hangzott el tőlük, de az utóbbi két évben mást sem hallani, mint, hogy ezzel a kifejezéssel különülnek el a jobboldaltól. Nem csak az általuk "fasisztának" bélyegzett Jobbiktól, hanem úgy en bloc az egész jobboldaltól. Számukra ugyanis minden ami jobboldali, az ritkábban csak begyöpösödött, konzervatív, maradi, rosszabb esetben fasiszta, szélsőséges és veszélyezteti a demokráciát. És ez jellemző az egész európai baloldali elitre, nem hiába láttuk az uniós parlamentben azt a hisztériát ami még kisebb hullámokban most is megy az Orbán-kormány ellen. Ez a gondolkodás ugyanis a baloldal sajátja: a 19. században az ébredező szocialista mozgalmak csak kampánnyal, lejáratással, tüntetgetésekkel, propagandával, magyarul a hőbölgéssel tudtak harcolni az uralkodó konzervatív rétegek ellen. És ezt a viselkedést a mai napig nem tudták levetkőzni magukról. Ugyan valamiféle civilizált maszkot fel tudnak venni, de amikor a Cohn-Bendit féle társaság elkezdi a habzó őrjöngését, akkor kételkedni kezdek, hogy a baloldal képes lesz valaha is a korrekt politizálásra, vagy megmarad ez a gyűlölködő attitűd.

Visszatérve a magyar "demokratákra". A szóhasználattal nincs gondom, de azzal már igen, hogy a Gyurcsány-DK(MSZP)-ATV féle társaság kisajátítja ezt a kifejezést. És ha valóban elfogadjuk, hogy aki "demokrata" az az MSZP-Gyurcsány-baloldali vonalat képviseli akkor csak elég felidézni, hogy kik is ők, és mit csináltak ezzel az országgal. Nem az elmúlt nyolc évebn, hanem az elmúlt 50 évben. Mert azzal kell kezdeni, hogy az MSZP az MSZMP hivatalos utódpártja, örökölte annak teljes vagyonát, infrastruktúráját, kapcsolatrendszerét és befolyását a gazdaságra. És így nemcsak a vagyont örökölte, hanem azt a terhes örökséget amit a diktatúra pártja képviselt. Gyurcsány és társai a legmagasabb szinten működtetek egy diktatúrát, a rendszerváltáskor csendben visszavonultak, az elszámoltatás elmaradt, ők pedig erőt gyűjtöttek. Gyurcsány, ekkor szedte meg magát állami pénzből (Hitelbank, Timföldgyár), éppúgy mint az ideiglenesen 1990-94 között visszavonuló szocilaista elit nagy része. Nem volt nehéz, mert ugyan a politikai rendszer megváltozott, de a gazdasági-kapcsolati háttér (a hálózat!) megmaradt. A szoci elvátrsak jól ismerték egymást, megmaradtak a gazdasági kulcspozíciókban, így fillérekért sikeresen kiprivatizálták egymásnak a legjobb állami falatokat. A hulladékot meghagyták állami kézben, hogy a mai napig bele tudják ordítani a kamerákba: az állam rossz tulajdonos.

Szóval ez a magyar baloldal működését megfejelte a Gyurcsány-féle ámokfutással és annak támogatásával. Ne felejtsük el, hogy az MSZP-ben 2006-ban volt egy bizalmi szavazás Gyurcsány féle vonalról, és a dicsőséges Párt egyöntetűen kiállt emellett. Ezért is nevetséges most Mesterházy, amikor próbálja magáról levakarni a múltat. És ez a baloldal (mindegy, hogy MSZP vagy DK) öntömjénezi magát "demokrataként". Bennem már kialakult a reflex: a "demokrata" az országot szétverő, pénzeket lenyúló, szemkilövető, gyülölködő szinonímája lett.

Nem meglepő, hogy még mindig kerülnek elő a szocialista időszakból korrupciós ügyek. Azon sem lepődök meg, hogy ezeket az ügyeket a ballib oldal valahogy mindig elfelejti közölni a nagyérdeművel (pl sem az RTL KLub, sem az origo.hu nem tartotta fontosnak megemlíteni). A legújabb ügyben csupán 37 milliárd forintunk bánja a szocik ragadós kezeinek ügyködését.