Modernizáció vagy árulás címmel írt cikket Csinta Samu a Magyar Nemezet 2020. október 17-i hétvégi számába, a Kárpát-medencei külhoni magyarság megmaradásáról. Alapvetően azt a kérdést tette fel, hogy elégséges e a magyar pártoknak kizárólag a magyarságukra hivatkozni és már dőlnek is a szavazatok. Az utóbbi évek megmutatták, hogy nem.

-----------------------------------------------

Amikor Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken szavaznak a magyarok, egyrészt nem vagy alig magasabb a szavazói hajlanadóság mint az országos átlag, és még ezek a szavazatok is megoszlanak. Nemcsak a magyar etnikai pártok között, hanem sokan "kiszavaznak" szlovák, román, szerb pártokra.

Pedig az anyaországból nézve az a benyomása az embernek, hogy ezeken a helyeken meglehetős elnyomásban élnek a magyarok, és a dac miatt csak azért is tömegével mennek szavazni és csakis a magyar pártokra. Na, ez nem így van. És miért? A cikk meglehetősen rövid, nincs hely a mély elemzésre, de az írója is bevallja, hogy ehhez mély szociológiai elemzésre lenne szükség ezeken a helyeken, amit eddig senki nem csinált meg, így pedig csak találgatni lehet. A legfőbb okok között lehet, hogy a magyar pártok is veszekednek, amikor hatalomhoz jutnak nem a magyar érdekeket képviselik, csak a zsebüket tömik. Persze sokakat nem érdekel sem a politika, sem a saját nemzetiségük, mások apátiába süllyednek, kilátástalannak érezve a harcot, amiből jelentős hátrányuk is van, az anyaországtól meg alig kapnak segítséget, sőt inkább megalázást, mint például december 5-i népszavazás és a Momentum jelenkori ámokfutása, vagy inkább hazaárulása.

Én Magyarországon élek, alig ismerek pár embert  "kinti" területekről, alapvetően az a tapasztalatom, hogy vannak helyek ahonnan szó szerint menekülnek, pl Erdély, viszont a Felvidékre már az itthoni magyarok is kimennek, mert sokszor jobban keresnek mint itthon. A Délvidék meg lassan teljesen reménytelen lesz a magyarság szempontjából. Ami ezekből levonható tanulság, az az, hogy az anyaország segítsége nélkül hosszú távon teljesen el fog tűnni a magyarság. Jelenleg ez az egy biztos. De akkor mit tehetünk?

 Az alábbi három dolgot kellene megtenni:

1. feltenni a kérdést magunknak, mit akarunk kezdeni ezekkel a területekkel?

Az első pont a döntő. Alapvetően itthon magunknak kell eldönteni, hogy mit akarunk kezdeni a Kárpát-medencei magyarsággal.

A rendszerváltás óta nagy dilemma, hogyan álljunk az elszakított magyar területek kérdéséhez. 1920 és 1945 nem volt kérdés, alapvetően a "mindent vissza" szemlélete uralkodott. 1945 és 1990 között nem lehetett erről beszélni. 1990 óta az ország egyik fele egyszerűen nem ismeri a problémát, nem érdekli, vagy negatívan áll hozzá. Az ország másik fele meg vagy támogatná a magyarságot, vagy megelégedne az autonómiával vagy részben, egészben visszakövetelné az elcsatolt területeket. Tehát elég nehéz egy egységes álláspontot kialakítani. De mégis ki kellene alakítani egy hosszú távú koncepcíót, ahhoz igazítani a közel és középtávú célokat. Ezekhez kell itthon kialakítani a támogató hátteret és elhalkítani az ellenkezőket.

Ez a koncepció személyes véleményem szerint a teljes területi visszacsatolás lehet csak, minden más lehetőség  itthon és a külhonban is félmegoldásokat eredményezne.

2. elvégezni a kutatást

Nagyon fontos lenne a külhoni magyarság körében egy mély kutatást elvégezni, hogy ki, hogy látja a saját magyarságát, az ezzel összefügő személyes és közösségi céljait, mekkora támogatottsága van a magyarság mint közösség összefogásának és mit szólnak a visszacsatolás mint cél megvalósításához és mire van szükségük a célok megvalósításához, hogy együtt tudjon működni az itthoni és a külhoni magyarság. Nyílván ott sem lesz egységes álláspont, de fel kell mérni mekkora támogatottsága lehet egy revíziós építkezésnek.

3. cselekedni

És mit kell tenni? Amit már úgy hívtam az előbb, hogy revíziós építkezés. Büszkévé kell tenni a magyarságot, reményt adni nekik, hogy nincsenek egyedül, és az anyaországnak fontos céljaik vannak a Kárpát-medencével, ezért maradjank a szülőfüldjükön, vállaljanak minél több gyereket és vállalják magyarságukat. El kell kezdeni a gazdasági, kultúrális együttműködést és építkezést, közösségeket kell létrehoznai amelyeken keresztül áramlik a segítéség, amelyeken keresztül épülnek a kapcsolatok, és közben folyamatosan építeni a mindent vissza tudatot. Erre csak én is azt tudom mondani, merjünk nagyot álmodni.

Magyarországon az 1970-es években tetőzött az influenza fertőzöttség. Akkor majdnem 2-2,5 millió ember kapta el a vírust és 1500-1600 körül volt a halálos áldozatok száma. Ma a COVID19 fertőzötteknél 50 ezer fertőzöttből hal meg ugyanennyi ember.

Bajban lehet a jobboldali sajtó amikor ilyen eseményt kell kommentálni, mint ami Franciaországban történt. Egy szélsőséges liberális vallásgyalázó tanárt megölt egy iszlamista bevándorló. Melyik ujjukba harapjanak? Kit állítsanak be rosszfiúként és kit jófiúként? A ballibsi sajtó nálunk a könnyebbik utat választotta. Elhallgatja az egészet.

------------------------------------------------------------

A konzervatív sajtó azért lehet bajban, mert vagy azt a szélsőséges liberális tanárt védi aki valószínűleg magánemberként Orbánt és minden jobboldalit teli szájjal szidna, és a kereszténységet is ugyanígy gyalázná, vagy a mostani kommunikációban a legnagyobb ellenfelet a muzulmán bevándorlót próbálja mentegetni. De mivel a tettek alapján nem lehet mellette érvelni és a hosszú távon is a benvándrolást tartja nagyobb gondnak a jobbos elit, ezért a muszlim vonalat állítja előtérbe. 

Pedig szerintem szellemi értelemben Európát és kultúránkat sokkal jobban fenyegeti ez a szélsőséges keresztényellenes marxista ideológiai vonal, mint a muzulmán bevándorlók. A marxisták Európa erkölcsi-szellemi alapjait ássák alá. A muzulmánok meg szemtől-szembe ellenfél. Persze a gyilkosság akkor sem elfogadható egyik részről sem.

Azonban jó lenne végre kimondani, hogy nincs abszolut jog. A szólásszabadság meg végképp nem az. Más vallásának a gyalázása nem tartozik a szólásszabadság jogához. Ebben követte el a tanár a nagy hibát. És abban, hogy nem vette figyelembe, hogy míg az elvtársai immáron 2-300 éve büntetlenül szórakozhatnak a kereszténységgel, a muzulmánok ezt nem fogják szó nélkül tűrni. Nem tudom mit gondolnak, vagy mire számítanak? Muszlimbarátként ráengedek a francia társadalomra egy egyre duzzadó iszlám réteget, akik többségbe kerülve sokkal inkább fogják tűrni a vallásos kereszténységet, mint az erkölcstelen szélsőliberálisokat. Ők majd el fogják törölni a hirhedt 1905-ös vallástörvényt.

Úgy látszik, rájuk van szükség a kereszténység megújulásához. Abban lehet reménykedni, hogy a kereszténység újra erős lesz és majd magába integrálja a muszlimokat. Már ha nem jár úgy a franica társadalom mint a Közel-Kelet a véres iszlám hódítás után.

Borzalmas gyilkosság történt Franicaországban. Egy muzulmán férfi lefejezett egy francia tanárt mert az megmutatta a Mohamed karikatúrákat egy iskolai órán a gyerekeknek. Emmanuel Macron élesen elítélte és  iszlamista terrorcselekménynek hívta ami történt. "A sötétség és az erőszak nem fog győzni" mondta az elnök. Tényleg mösziő? És mit fog csinálni? Rájuk szól?

-------------------------------------------------------------------

Arra azért nagyon kíváncsi lennék, hogy kedvenc elnökünk mit is fog csinálni, hogy "a sötétség és az erőszak" ne tudjon győzni. Mert, hogy az ország iszlamizációját nem fogja megállítani az biztos, minden statisztikai adat erre mutat. A muszlimok körében pedig jóval erősebb a vallásosság, ami inkább társadalmi előírások tömege, semmint vallás. És ezek között van egy előírás, hogy minden muszlimnak kötelező a szent harc amíg minden terület nem lesz a muszlim hit uralma alatt. Ez a harc a szóbeli harctól  a terrorig terjedhet. Egy felmérés szerint a németországi muszlimok 10%-a szélsőséges nézeteket vall. Ennek a 10%-nak a 10%-a, azaz a teljes muzulmán népesség 1%-a annyira szélsőséges, hogy terrorcselekményeket is hajlandó lenne végrehajtani. Mondhatni az az 1% nem sok. Da ha kiszámoljuk, hogy a németeknél 4 millió muzulmán van, akkor ez az egy százalék 40 ezer embert jelent. Sajnos a ballibsi sajtó még a terrorcselekményekről is alig számol be, nemhogy azokról az esetekről amikor a titkosszolgálatok vagy a rendőrség ilyeneket még idejében megakadályozott.

Nem mellékesen érdemes mondjuk összehasonlítani a híreket. Normális sajtóban leírják, hogy a karikatúrák miatt egy szélsőséges muszlim lefejezett egy francia tanárt. Elég fontos hír a jövőnk szempontjából, milyen világ is vár ránk. Az index-en vajon mi volt a főcím? Müller Cecília öltözködése. A franciaországi eseményekről, egy huszadik, eldugott cikk számolt be. És azt is hogyan? Még véletlenül sem írták le, hogy muszlim terrorcselekmény történt. Nem. Terrorcselekmény gyanújával nyomoz a rendőrség. De Oroszország nevét háromszor-négyszer sikerült összefüggésbe hozni a támadóval. Moszkvai születésű csecsen. Kb ez jött le számukra az egészből, és az, hogy Putyin miatt kellett menekülnie Franciaországba. Azt, hogy muszlim volt a támadó csak a cikk végén, Mohamed nevének említéséből lehetett megtudni. Na ennyit a független-haladó sajtóról.

Itt van két kép a 2016-os állapotokról. Hol mennyi muzulmán él Európában, és milyen a növekedési ütem.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalása hetek óta készteti lázadásra a belpesti "értelmiséget". Igaz az ország 99%-át egyáltalán nem érdekli az egész hajcihő, csak a Demszky Gábor-félék járkálnak oda süteményt cipelve. Számukra lényegtelen az egész felfordulás törvénytelensége, nekik a balhé a fontos. Most megy a visítás a lekapcsolt internet és a bezárt színpad miatt, mert azért cserébe, hogy ők törvénytelen módon akadályoznak egy oktatási intézményt a napi működésben, cserébe elvárják, hogy ingyen kapjanak mindent az államtól.

Nekem lenne egy javaslatom a megoldásra. A város másik felében nyissanak meg egy ideiglenes épületet az oktatás számára, költözzenek oda akik dolgozni akarnak, a kuratórium meg irja elő, hogy aki nem jár be az órákra az megbukott. Ennyi. Akkor majd meglátjuk ki fog sztrájkolni és ki nem.