Az utóbbi két hétben a Schobert Norbi ismert videójában elmondottak miatt kitört a népforradalom. Természetesen a ballibsi oldal habosítja a történetet, erről szól ma a közbeszéd. Azt most hagyjuk, hogy az index, HGV stb egy szót sem szól a demokrácia alapjait aláásó SZEVIÉP-es bírói botrányról, mert hát ilyen piti ügyek kit érdekelnek, amikor itt van nekünk a Norbi-ügy.

Schobert Norbi egy két perces videóban annyit mondott, hogy bizony a válások egy részéért, és nem az összesért, ahogy sok ballibsi újság "idézte" a mondanivalóját, az elhízás a felelős. És tényleg, mintha forradalom tört volna ki kis hazánkban. De ez tényleg ekkor újdonság? Az, hogy a férfiak bizony bzony, 10-20-30 év házasság után, amikor az asszony már "lerobbant" akkor fiatal feszes lányok után kajtat? Ez tényleg ennyire meglepő? Jééé. Mert Norbi erről beszélt. Az, hogy ő konkrétan a gyerekszülésre vezette vissza az elhízást és az ehanyagoltságot az egy kérdés, de egyébként racionális érvekkel a megállapításait még senki nem cáfolta.

De nem is ez a lényeg, hanem a balliberális oldal kettős mércéje, mert az összes női lap ami most Norbi kijelnetései miatt sivalkodik, korábbna cikkek tömkelegét hozta le, hogy a mocskos férfiak a fiatalabb nők után szaladgálnak, amikor a felség már elvirágzott. Mert bizony ez van: a nők sokkal hamarabb elveszítik fiatal nőiességüket, egy férfi meg ötven-hatvan évesen is férfi, legalábbis sokkal inkább tartja a "sármját". És bizony pszchihológiailag igazolt, hogy a férfiak sokkal inkább vizuálisak, tehát igenis nagyon számít, hogy néz ki életük párja.

Aztán emlészünk még amikor Gyurcsány Feltó arról beszélt, hogy a férfiak megérdemlik, hogy lecserélhessék öregecskedő feleségeiket? Nem emlékszem a népharag kitörésére emiatt. 

Vagy a legendás Sziget-videó? Amikor a zsidó fiatalameber Lampert Mónikával azért nem fogott kezett mert ő nő?

Akkor is mély kuss volt ballibsiknél. Akkor most mi a gond? Az, hogy Norbi a jobboldalhoz köthető?

Nemrég a Földi-Kovács Andrea vezetésével, a HírTV-ben leadott Credo című műsorban egy felvidéki nő, Szakállas Katalin, számolt be arról, hogy mi folyik Kanadában a genderlobbi jóvoltából. Gyerekeket visznek nemátalakító műtétekre, sokszor szülői beleegyezés nélkül.

Ahogy az várható volt a balliberális média elkezdte a nő lejáratást, futóbolondnak elmondva. Érveket vagy tényeket nem mondtak, nem utaztak ki Kanadába riportot csinálni mint a zámolyi romák esetén. Most csak a meleg Nagykörúton belüli irodákból megmondták, hogy hazudik a nő. Ennyi. A ballibsi tábor ugyis elhiszi amit ott leírnak. A balliberális propagandamédiát az sem zavarja, hogy más magyar is beszámol hasonló esetekről.

A HírTV viszont jobb lett volna, ha több forrást is idéz, több beszámolót is leadott volna a műsorban, mert amint várható volt a balliberális média megkezdte a totális lejáratást, másrészt a saját nézőik felé is tartoznak az igényesség követelményével.

Amikor ilyen súlyos dologról készítenek műsort sokan kételkedve veszik tudomásul az elhangzottakat, én is nehezen hiszem el, hogy Kanada több tízezer óvodájában vagy iskolájában ez így megy, ahogy a Credo adásában elhangzott, főleg nem a provinciálisabb vidéken. Lehet, hogy néhány területen, főleg a nagyvárosokban, vagy néhány típusú iskolákban igen, de hogy a teljes pedagógia területén ezt nehezen valósítanák meg az kétségtelen.

De nézzük meg a műsort:

A nemrég megítélt majd 100 millió forintos kártérítés a gyöngyöspati cigányok számára hatalmas felháborodást váltott ki az országban. Azt most hagyjuk, hogy jogos vagy jogtalan volt az ítélet, én inkább arról a mellékszálról írok, hogy a Gyurcsány-rezsim alatt történt szegregációt miatt most ítéltek a bíróságok. Hogy van az, hogy ennyi idő alatt súlyos bűncselekmények is elévülnek, ezt meg 15 év után szedik elő?

Korábban olvastam egy interjút egy cigány segítővel, aki a TASZ-nál vagy Helsinki Bizottságnál dolghozott. Az interjút sajnos már nem találtam meg, de arra világosan emlékszem, hogy elmondta, 5-6 év együtt dolgozás után 2013-ban otthagyta őket, mert rájött, hogy ezek a szervezetek sosem akartak segíteni a cigányoknak, hanem a politizálás a céljuk. Példát is mondott, amíg 2010. előtt ezek a szervezetek évi négy-öt adatigényléssel fodrultak az állami szervezetekhez, addig Orbán Viktor hatalomra jutása után naponta adtak be ugyanennyi adatigénylést. Ezeknek az adatigényléseknek nincs más célja csak az állami szervek munkájának nehezítése, és az adatokkal való politizálás.

Most láthatjuk hova értek ezek a "civil" szervezetek.

Mikor tiltjuk már be ezeket?

Amikor jó néhány éve Orbán felvetette, hogy állami támogatásban részesíti a felvidéki magyarokat, akkor Fico egyből kiejelentette, hogy ezekre az összegekre 90%-os adót fog kivetni. MI miért nem csináljuk ezt meg?

Az origo.hu ma reggel címlapon hozott egy interjút Jáksó Lászlóval. Az hagyján, hogy a balliberális oldal egy jellegzetes figurájával közöl a legolvasottabb jobboldali hírportál egy beszélgetést, mert miért ne lehetne más értékrendű emberekkel is beszélgetést folytatni. De pont Jáksó László? Akinek a teljesítménye a nullához közelít? Hadd írjam ide mindjárt a véleményemet: az interjú pont annyira volt érdektelen, mint Jáksó László.

Akkor miért írom ezt a bejegyzést? Azért mert a szűkös kapacitást, nem egy érdektelen, középszerű ballib rádiós új műsorának reklámozására kellene pazarolni.  Mert a cikk erről szólt, nem másról. Jáksó két dologról volt híres: a kocsmai szintű röhgöcsélős műsorairól, mondjuk úgy: "szórakoztatásairól", és a politizálásáról, főleg a Heti Hetes című műsorban, aminek ő volt a házigazdája az RTL-en. 

A fitalabbak talán nem tudják, de ez a műsor jelentős tábort ültetett a TV-k képernyői elé, és nagy szerepe volt az első Orbán-kormány bukásában. A műsorban sokat politizáltak és természetesen mindig a jobboldal ellen. Egyik híres jelenete volt amikor elkezdték énekelni az "Orbán gátlástalan" című "dalukat". Jáksó, Hajós, Havas stb.

És most itt van ez a cikk, ami olyan ízetlenre sikerült, hogy csupa alákérdezés volt, pedig Jáksó pont maga mondja magáról, hogy ő bizony közszereplő. Tehát illett volna neki kicsit keményebb kérdéseket feltenni. Például a politikai szerepléséről. Arról, hogy ha már a ballib haverjai szerint a humor ellenzéki műfaj, akkor a Gyurcsány-éra alatt miért még mindig Orbánnal voltak elfoglalva. Ja, hogy csak akkor ellenzéki műfaj amikor a jobboldal van hatalmon.

Az már csak hab a tortán, hogy hosszan panaszkodik, hogy őt beskatulyázták egy poénkodó figurának. De hát ezt mutatta magából évtizedeken keresztül, mégis mit várt? De azért valami jót is mondott, hadd idézzem:

"A Facebook, mint vállalat, vérhülye. Felesleges marhaság az egész. Majd csak rájönnek erre az emberek."

Az interjút az se menti, hogy Jáksó nemrég kijelentette, hogy Gyurcsány ne akarjon már miniszterelnök lenni. Ő nem Orbán hatalmát félti, inkább talán a Momentum-vezetőt akarná országvezetőnek.

Erről ennyit, az origo.hu meg talán értékesebb és érdekesebb emberekkel csinállhatna interjúkat.

Újra egy film, jobban mondva egy filmsorozat, amit megint csak nem esztétikai szempontból fogok elemezni. A sorozat, amit az USA-ban az Amblin Entertainment gyártot, meglehetősen sikeres volt, nem is csoda, hiszen ez is egy örök témát, a KGB ügynökök munkáját dolgozta fel. Persze itt csavar is van a dologban hiszen olyan kémek ők, akiket a szovjetek a hidegháború idején mint házaspár Amerikában telepítettek le, létrehoztak nekik helyi személyiséget, és mint régi amerikai család élték a mindennapi életüket.

A sorozat onnan indul, hogy már viszonylag nagy gyerekeik vannak, jól menő utazási irodát működtetnek, közben pedig a környezetük, ebbe beleértve a gyerekeiket is, semmit sem tudnak a valódi kilétükről. Mivel az 1980-as évek második feléről van szó, ezért a Szovjetunióban elindul egyfajt politikai szabadság. Ez és a munkájukban tapasztalható visszáságok természetesen hatnak a kém-házaspárra is. Azt most hagyjuk, hogy a férfira osztották a "nyavajgó" szerepet, míg a pár női tagja és a helyi kapcsolatuk női főnöke az "erős" karakter a filmben. Az sokkal érdekesebb, hogy itt szintén erős balos mosdatás, megmagyarázás és szimpátiakeltés a módszer egy olyan diktatúrával szemben, ami százmillió élet kioltásáért felelős.

Már párszor leírtam, megint csak ezt tudom erősíteni: Hollywood erősen balos-liberális-marxista befolyás alatt van, ahol egy sorozatot hasonló felhanggal nem mernék megcsinálni egy világháborús német kémmel. De nincs is rá szükség. Igazából a szovjet kémekről szóló mosdató sorozatra sem lenne szükség. De mégis megcsinálják.

Az Iránban, állítólag rakétával lelőtt repülőgépről közzé tettek egy videót. Valaki "véltetlenül" este, a teljes sötétségben videózza az eget. Miért? De tényleg. Ki az aki kiáll és a sötét eget filmezi ?

Vagy tudta, hogy valami történni fog, vagy csak valami kamu ez a videó. Mindkét esetben felvetődnek kérdések.

Úgy látszik a filmgyártók kifogytak a nagy formátumú ex-szovjet kémekből, vagy már mindegyikről forgattak egy kötelező propagandafilmet, mert egy olyan kisegérről is hajlandóak voltak egy mozit legyártani mint Melita Norwood.

A fim címe "A vörös ügynök" amit szerintem magáért a filmért nem nagyon érdemes megnézni, de azért igen, hogy újra felelevenítsük magunkban, hogy mi folyik ma Európa és az USA nyugati felén, mivel a művészeti alkotásokban szeretem az erkölcsi tanulságokat keresni. A film ugyanis hősnőt csinál egy virtigli hazaárulóból, aki a 30-as évektől kezdve szerelemért/ideológiáért/pénzért rendszeresen árulta annak a közösségnek az érdekeit ami őt felnevelte és védelmezte. Erre nem nagyon érdemes szót vesztegetni, mondhatni tipikus balliberális viselkedési mód, tapasztaljuk ezt nap mint nap a mai napig, itthon is máshol is. Az csak hab a tortán, hogy amikor lebukott már nem vonták felelősségre, mondván, hogy öreg.

De akkor játszunk el a gondolattal, mi lenne ha mondjuk a németek leforgatnának egy filmet egy náci kémről, amiben ő pozitív hős és bemutatnák, hogy milyen szép gondolatai voltak amikor mondjuk Angliában elkezdett a németeknek dolgozni. Vagy mondjuk mi lenne ha egy ilyen kém idős korában lebukna és azt mondanánk: hagyjuk már, hiszen öreg.

Egy nemrég készült tanulmány szerint az USA társadalomtudományi professzorainak 18%-a marxistának tartja magát. Nem simán baloldalinak vagy liberálisnak, hanem szélsőséges marxistának. Nyugaton lassan már a jobbközéphez is szégyen tartozni, miközben a marxista propagnada ömlik mindenhonnan. Ennek szép pédája ez a mű is.

A film igaz történet alapján készült.

Trianon során megszabadultunk a ballaszttól, így jobb esélyünk volt a gazdasági növekedésre. Legalábbis így értelmezi a magyarság legnagyobb történelmi tragédiáját Gyáni Gábor az MTA történésze. Az Élet és Irodalomban megjelent cikk keltett némi felháborodást, de nem volt túl nagy visszhangja. Ennyire megszoktuk már a magyarság-gyalázást?

A cikk lényegében arról szól, hogy Kárpátalja, Székelyföld és a Felvidék északkeleti része jó, hogy elkerült Magyarországtól, mert megszabadultunk a "ballaszttól" és így esély nyílott a felemelkedésre, egyébként is ezek a részek voltak a Magyar Királyság "legelmaradottabb gazdasági térségei, legarchaikusabb helyi társadalmai".

Persze ez Gyáni számára nem tragédia, még csak nem is országcsonkítás, hanem csak megkissebedés. "Ez azonban azzal párosult, hogy az ország területi, népességi, gazdasági és társadalmi tekintetben egyaránt megkisebbedett."

Aztán elkezd azon lamentálni, hogy milyen jó, hogy homogén lett az ország, mert megszűnt a nemzetiségi ellentét Magyarországon. És persze az előzményekhez hozzáteszi a tipikus balliberális "érvelést", hogy mi is okai voltunk Trianonnak, mert nem adtunk autonómiát a nemzetiségeknek, és így nem tudtuk magunk mellé állítani őket, pedig a Lajtán túl ez milyen jól működött. Az nem zavarja a szerzőt, hogy egy mondattal később ő maga írja le, hogy Lajtán túl éppúgy elszakadtak a nemzetiségek Ausztriától, hiába kaptak autonómiát korábban.

Gyáni Gábor kizárólag egyfajta gazdasági szempont szerint szemléli az eseményket, azt is meglehetősen szűklátókörűen. Nem gazdasági szakember, ez meg is látszik, mert azt elfelejti elemezni, hogy az összes erdő, bányák, természeti kincsek, az emberi erőforrás fele mind elkerült tőlünk. A sínek, utak, a mozgó vagyon, nemzeti kincseink, hegyeink, természetes védett határaink mind mind oda. Ezek számára mind csak "ballasztok".

Vajon akkor ezentúl leválaszthatjuk a gazdaságilag elmaradott egyéb térségeinket is? Adjuk oda Szabolcs megyét a románoknak? Borsodot a szlovákoknak? Vagy Gyáni miért nem Szlovákiában mondja el mindezt, felkérve őket, hogy adják át elmaradott térségeiket Magyarországnak? Hiszen így könnyen megszabadulnak a ballaszttól. Az USA is odaadhatná Montanát Kanadának.

Aztán tipikus szőrszálhasogató értelmiségiként elkezd pszichologizálni, hogy ez csak "múltra való folytonos visszatekintés", meg mekkora tere van a "fentről szorgalmazott Trianon-kultusz"-nak és akit érdekel ez a téma az "Trianon-szindrómában szenvedő". Persze mindezt olyan áltudományos szőrszálhasogatással írja le, hogy a magyargylázás valamiféle felsőbbrendű tudományos elemzésnek látszódjon. De ez a firkálmány nem más mint egy újabb útjelző a magyarság rombolásának útján, hiszen neki a Szent Isván-i államalapítás, és a honfoglalás is csak "eredetfikció".

Az ilyen, belvárosból lábát ki nem tevő, szobatudós értelmiségi képtelen felfogni, hogy Trianon egy magyar számára olyan fájdalom és veszteség amit elviselni nem lehet, eltűrni is csak egy darabig. A hozzá hasonlók olyanok mintha egy balesetben lebénult embernek elkezdenék magyarázni, hogy milyen jó is neki, mert megszabadult a ballaszttól, nem kell sportolnia, dolgoznia, törzse fejlesztésére fordíthatja minden idejét.

Persze ha jobban utána nézünk ki is ez a Gyáni Gábor aki sok mindenre fény derül. Ő maga mondja ki finanszírozta: "Azon kívül, hogy az ELTE-n tanítottam, még számos helyen oktattam ekkoriban időszakosan, mert a rendszerváltás után némi pénz állt rendelkezésre ahhoz (pl. a Soros Alapítvány forrásaiból), hogy a felsőoktatási intézményekben extra kurzusokat indítsanak."

De jó ha ellenőrizzük milyen életszerű tanulmámnyokat publikált, csak pár cikk:

Holokausztemlékezet és identitáskeresés
A történelem mint problémás tudomány
Elmélet és források
A történelem mint kirakós játék?Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet problémái
Családtörténeti fikciók és valóságok

És ha beleolvasunk a Holokauszt témájában írt rendkívül érdekes tanulmányba akkor korántsem olvasunk olyanokat, hogy minek emlékeznek már erre, meg hogy ez csak felülről szított Holokauszt-kultusz vagy "Holokauszt-szindrómában szenvedő". Ebben az írásában megengedően ilyeneket ír: "A holokauszt emlékezete és a végzetesen megrendült, sőt olykor teljesen elenyésző egyéni és csoportidentitás visszaszerzése két, egymással szorosan összefüggő életesemény. Nem tisztünk annak megvilágítása, hogy milyen esélye van a megtépázott, és különösen a megsemmisült identitás regenerálásának az emlékezés jóvoltából. Ez utóbbi kérdés szabatos vizsgálatát a pszichológiának engedjük át." És az a fő krédés:  „hogyan tudták [a túlélők] újra megszokni az életet, az örömet, a szerelmet?” 

Számukra a magyarságnak nem ez a fő kérdés, hanem az, hogy minek emlékeznek még mindig Trianonra.

Gyáni Gábor:

És egy előadása:

És a ballaszttól való megszabadulás, egyik apró de mindennapi következménye: