Belső fideszes információk szerint Szájer József lemond és visszavonul a közéletből a botránya után. Ez szép dolog, minden nagy pártban a sok ezer vagy tízezer politikus és tag között vannak rohadt almák. Ez elkerülhetetlen. Az a kérdés, hogy adott párt hogy viszonyul a felszínre került romlott áruval.

---------------------------------------------

Szájer József a kijárási tilalmat megszegve, meleg partiról menekülve drogot birtokolt. A minimum, hogy minden tisztségéről lemond, és visszavonul a közélettől. Remélem börtönbe is kerül a drog miatt. Az ATV-s műsorvezető szerint ez a botrány más mint az ellenzék hasonló dolgai, mer thát ugye a Fidesz az Fidesz. Haha, szánalmas érvelés. Gyurcsány már kontrázik, hogy ki lesz a következő. Nem az a lényeg, hogy találunk e ilyen embereket bármelyik párt soraiban. Ez elkerülhetetlen. Az a lényeg, hogy a lebukás után a párt hogyan viszonyul adott emberéhez. Schmitt Pál, Borkai Zsolt, Szájer József. Mindegyik bukott és mindegyik takarodott a közéletből.

Wittinghoff Tamás, Gréczy Zsolt, Kránitz Krisztián, Lackner Tamás, Donáth László, Donát Anna. Mindegyik lebukott kábszerrel, szexbotránnyal, molesztálással, ráadásul némelyik sok százmillió ellopásával együtt. A balliberális sajtó mély hallgatásával kísérve mégis itt vannak a közéletben. Ez a különbség a két tábor között. Bár a ballibsiknek mindegy. Ahogy az ATV-s műsovezető rámutatott, a jobboldalon még van erkölcsi elvárás, a ballibsiknél már az sincs. Legalább Donáth Anna és Cseh Katalin svéd EU-s párttársát lecsukták gyermekmegrontásért, ott már nem volt választás, hogy visszavonul vagy nem.

Újabb információk szerint Szájer József lebukása a német titkosszolgálat akciója volt Magyarország megregulázásáért. De azért tegyük tisztába, egy politikusnak nincs magánélete, bármennyire is próbálják ezt hangoztatani. Minden perccel, minden szóval, minden mozdulattal el kell számolniuk. Főleg Brüsszelben kell erre figyelni. Ha más nem Heinz-Christian Strache óta.

Ha van olyan mai amerikai sorozat amit szinte fenntartások nélkül tudok ajánlani az a magyar közönségnek Zsaruvér címmel bemutatott Blue Bloods. Egy olyan konzervatív szemléletű műről van itt szó, amiben az amerikai, és lassan európai, mindennapi társadalmi problémákat feszegetik, mellé jó kis büngyügyi történeteket is kapunk.

------------------------------------------------------------

A hajdani Magnum sorozattal híressé vált Tom Selleck most New York város rendőrfőnökeként és egy zsarucsalád fejeként játszik a TV-ben hétről hétre. Olyan összetartó család életét figyelhetjük, ahol különleges értékként mutatják be a hűséget, a családi összetartozást és összefogást, a veszekedések utáni megbocsájtás fontosságát. Persze ellentétre mindig van ok, mert a család nagy része rendőr, míg egy része ügyvéd és ügyész. Minden részben van egy jelenet amikor együtt ül a család az asztal körül a vasárnapi ebédnél, és az aktuális témákról beszélgetnek különböző szemszögekből. Azért érték ez, mert a kicsit Szomszédok "népnevelés" utánérzés ellenére is érdekes, értékelést kaphat aki kíváncsi arra, hogy mennyiféle vélemény és szempton létezhet ugyanarról a kérdésről. És ami fő, hogy meg lehet ezeket normális hangnemben is beszélni, nincs szükség a manapság divatos ballibsi "csak a mi álláspontunk az érvényés, mindenki más náci" szélsőséges kultúrára.

Felmerülnek itt személyes, családi, szakmai, jogi, társadalmi, kultúrális kérdések és valós problémák garmadája, mégsincs az embernek az az érzése, mint az előbb említett Szomszédok esetében, hogy a film készítői meg akarják mondani a tutit.

A bűnügyek és rendőrségi jelenetek néha kicsit suták, hiszen ez elsősorban dráma, és nem krimi kategória, és mindig van megoldás, győzedelmeskedik a jó. Nem is lehet másként, hiszen a manapság divatos rossz kultúrájának dicsőítése a cinizmus terjedéséhez vezet. Legalább itt nem. És ami számomra különleges, majdnem minden részben imdákoznak. Keresztények. Méghozzá katolikus keresztények. Ejha, ilyent is ritkán lát az ember amerikai mainstream sorozatban.

A sorozat immáron a 11. évadnál jár, kicsit kezd leülni és önimsétlővév válni, de még mindig van benne elég erő, hogy bátran ajánljam bárkinek.

A spirál című sorozat Európában készült, több ország összefogásával, többnyelvű interaktavnak mondott film, amiben az események egy képlopási  ügy körül zajlanak.

-----------------------------------------------------------------------------

Adva van a híres koppenhágai hippinegyed, ahol a sok unatkozó tizen és huszonéves, dolgozni nem, de önkifejezni annál inkább akaró tehetségtelen hippi, akik magukat művésznek képzelik, egy szintén tehetségtelen de annál gazdagabb öreg hippi pénzéből performanszokat csinálnak. Egyszer az öreg átlépi a határt, és csak azért, hogy a gazdagoknak beszólhasson, legyárt egy halom hamis pénzt. Ezt persze az Europol sem hagyhatja, letartoztatja és a kis követői erre ellopnak hat híres képet hat európai múzeumból, hogy azokat nyomkövetővel felszerelve majd visszaadva, szintén beszoljanak a rendőrségnek. Aztán persze az ügyből nagyobb horderejű ügy lesz, de aki ezt tudni akarja az nézze meg a filmet.

Én inkább azt a manapság divatos miliőt elemezném ki, ami a balliberális gondolatvilágból árad. Adva vannak a jófej hippik, igaz nem dolgoznak, de hát az a begyöpösödött konzervatívoknak való, ők inkább önkifejező művészek, és ez mindent felülír. Szerintük. Mert ők érzések szerint élnek, a kitartó munka, tanulás, család az nem az ő kenyerük. Az a maradi, gyáva, vagy a média által megtévesztett emberek életmódja. Az más kérdés, hogy az ilyen maradi emberek munkája kell ahhoz, hogy ők is kényelmes házakban élhessenek és számítógépeket használhasssanak.

A film elején van az öreg vezetőjüktől egy monológ ami pontos leírja, hogyan gondolkodnak.

"Média, nem akarják, hogy mindenki művész legyen,
hogy alkosson, a saját útját járja,
vannak nagy pillanataink együtt,
nem vagyunk diktatúra, nem állítunk, csak feltesszük a megfelelő kérdést."

Na ilyen gondolatvilágot látni sok SZFE-es művészpalántánál is, csak az a baj, hogy a művészethez tehetség kell, amit el kell ismerni. És a tehetséges művész sem önkifjez, hanem egyetemes alkotásokat csinál, nem a saját érzéseit, hanem mindenki számára érthető és értékes dolgokat alkot. Ő járhatja a saját útját, mert a zsenije feljogosítja rá, a legtöbb embernek meg marad a bejárt ösvény, tanulás, munka, család.

A "nem vagyunk diktatúra", kezdetű rész különösen tetszik. Persze, mert ahol kijelentenek bármit is az már diktatúra, a kérdések feltevésétől meg még nem ment előrébb a világ, persze valószínűleg akik ilyeneket mondanak azok inkább irányított kérdéseket tesznek fel, amiben benne van a válasz. Mást nem is válaszolhatsz, hiába olyan nagy hippik ők.

A németek néha összedobnak értékelhető sorozatot is, ha már az erősen tanító jellegű Berlin station a "kerüljük" kategória is. Az ajánlott kategóriába tartozik viszont a 4 blocks című sorozat ami egy bejrúti "menekült" család németországi hétköznapjait mutatja be.

-----------------------------------------------

Adva van egy arab család, akik Libanonból "menekültek" egész Berlinig, és mivel természetesen alja munkát nem akartak csinálni, vállalkozni nem egedték őket, így már 25 éve kreatív munkával tengetik mindennapjaikat, úgy mint prostitúció, védelmi pénzek szedése és dorgok terítése. Tulajdonképp klasszikus maffia sorozat, még ha messze el is marad napjaink mesterművétől a Gomorrától. Az első évadban egy rendőr próbál beépülni közéjük, a többit meg nézze meg aki karja. Van viszont a harmadik részben egy párbeszéd ami elég pontosaan megmutatja a muszlimok és a többségi társadalom kapcsolatát a munkához való viszonyban. A jelenetben egy tisztességes apa és a drogokat árusító fia veszekszik:

- Gyere haza velem, szerzek neked tisztességes munkát.
- Nem dolgozok a németeknek.
- Itt élünk, miért ne dolgoznál nekik?
- Mert csak szarnak tartanak minket.
- Szarnak tartanak, ha szarként viselkedünk, és az utcán szaros drogokat árulunk. Gyere haza.
- Benned nincs büszkeség, egy muszlim büszke, és nem végez szolga munkát, mint a takarítás.

Ez a beszélgetés hajszál pontosan mutatja mi is történeik Nyugat-Európában a muszlimok között, amit már ezerszer elemeztek a különböző TV műsorokban. Az első generációs bevándorlók még próbálnak beillszkedni, megalázkodni mert azt remélik a gyerekeiknek jobb lesz. Aztán a társadalom mélyebb rétegeibe az echte Frank meg Hans továbbra is utálja a muszlimokat, és persze a kelet-európaiakat is, és nem igazán fogadják be őket. Ők meg nem igazán hajtanak, hogy továbbra is befogadják őket, vagy már eleve nem is akarnak beilleszkedni mint a tömb törökség a németeknél, akik még 20 év ottlét után sem tudnak németül. Aztán persze mivel se tanulás, se munkakedv, így marad egy olyan réteg ami alja munkát nem végez, így megélni sem tud és a muszlim hit pedig radikalizálja és már kész is van az alapanyag egy jó kis lövöldözéshez.

Még mindig rengetegen vannak a koronvírus tagadók. Vagy olyanok akik nem tagadják a létét, csak a veszélyességét. 

------------------------------------------------------

Ma Magyarországon a korlátozások ellenére is napi körülbelül 100-an halnak meg az új koronavírus miatt. Ez azt jelenti, hogy éves szintre kivetítve 36500-an halnának meg, ha nem jönne gyorsan az oltás. Az amúgy "békeévekben" az éves kb 130 ezres elhunytak száma tehát a koronavírus miatt 28%-al nőtt. Ez kb a harmadik leggyakoribb okként jeleníti meg a vírust.

Manapság aztán csak úgy gyártják azokat a sorozatokat amiben elmagyarázzák nekünk elmaradott fehéreknek, hogy muszlimok milyen békés emberek, csak a csúnya fehérek próbálják őket nem ilyennek bemutatni. Igaz ennek cáfolatát ők maguk adják az állandó terrortámadásaikkal, de ha a média folyamatosan mást mond, akkor sokan inkább a virtuális valóságnak hisznek.

---------------------------------------------------------------------------

Nemrég néztem végig a Condor című tíz részes sorozatot, ami pörgösnek pörgős, viszont egy kliséhalmaz az egész. Adva van egy fiatalos, tök liberális csapat, ami a CIA-ank elemez. Tényleg csak azért nem írom, hogy hippik mert hát mégis ilyen patináns szervezetnél dolgoznak, pedig tele van színes, homoszexuális, laza fiatalokkal, akiket egyszercsak megtámadnak, és egy kivételével lelőnek. A megmaradt fiatalember pedig felkerekedik, hogy megoldja az ügyet, mivel próbálnak mindent ráfogni.

Sok időt nem érdemes rászánni, mert az a lényeg, hogy van egy összeesküvő csapat, kizárólag, fehér férfiakból, akik különböző motivációk miatt az iszlám világot meg akarják fertőzni a pestis korokozójával. Ezt úgy képzelik, hogy a mekkai zarándoklat alatt egy drónról végigpermetezik az ott lévő sok százezer embert. Kissé bonyolult módja a megvalósításnak, főleg, úgy hogy a ott lévők Európába és Amerikába is tovább vinnék a betegséget, de ki törődik olyen apróságokkal. Akkor már egyszerűbb lett volna egy közel-keleti reptéren szabadjára engedni.

Ne a részletekkel törődjünk, a mondanivaló az ami címben is van, valamiért nagyon el akarják hitetni, hogy a fehérek a rosszak, muszlimok a jó fiúk. Biztos ez a valóság? Érdekes, hogy ugyanezzel a narratívával jött a Berlini küldetés című sorozat első évadja is amikor muszlimokra próbálták ráfogni fehérek a terrorcselekményeket. A második évad már a neonácikkal foglalkozott, a harmadik meg az Európára támadó oroszokkal. Ugye csupa valós probléma?

A nyugati világban újra feléledő és végigspörő muszlim terrorhullám miatt a hazai jobboldali sajtó megint a statisztikákkal példálózik. Most épp nem Európa eliszlamizálódásáról, azon már túl vannak, hanem azzal vannak elfoglalva, hogy a muszlimok inkább tisztelik saját vallásuk előírásait, mint az európai köztársaságok törvényeit.

--------------------------------------------

Az, hogy a muszlimok jobban tisztelik a sariát mint az európai befogadó államok törvényet, meglepő? Inkább az a meglepő, hogy van olyan magát muzulmánnak tekintő ember aki nem így tesz. A muszlim vallás ugyanis nem csak erkölcsi vagy transzcendentális tanítások összessége, hanem a mindannapi életet aprólékosan szabályozó társadalmi tanítások is megtalálhatók benne. Sőt, ezek vannak túlsúlyban. A kereszténység, itt a katolicizmusról írok, szinte semmit nem mond a mindennapi életről az alapvető erkölcsi tanításokon túl. Nem mondja meg mibe kell öltözni, hogyan viseld a hajad, nem mondja meg, hogy a nők csak férfitársaságban mehetnek ki az utcára stb. A muszlimoknál az ilyen szabályozva van. És ha valaki elkötelezett mzulmán akkor ezeket fontosnak tartja, és nem feltétlenül rabságként éli meg, mint ahogy azt bizony itt mi próbáljuk annak tekinteni. Tartsuk már felnőtteknek őket, hogy eldöntsék mi a jó nekik.

Egy másik szempont a mi életünkre vonatkozi. A felmérés szerint a keresztények 15%-as is fontosabbnak tartja saját vallási előírásait mint a világiakat. Na ők az igazi keresztények. Jézus is számtalanszor megmondta, hogy a keresztények szembe fognak kerülni a világgal, és bizony akkor választnai kell. Mint ahogy választottak az első három évszázad keresztényei is amikor inkább mentek az oroszlánok elé az arénába, minthogy a Római Birodalom előírása szerint áldozzanak a császár képe előtt. Sajnos ma már a keresztények messze nem olyan öntudatosak mint a muszlimok, ezért életképesebb vendégeink kulturális ereje. Tanuljunk tőlük.

Historia est magister vitae, a történelem az élet tanítómestere. Ez a régi latin mondás jutott eszembe, amikor ezt a filmet néztem. Önmagában az is érdekes ha az ember egy finn sorozatot talál, de, hogy az vetekszik az amerikai filmek szinvonalával, sőt sok mindenben túl is tesz rajta, azon túl történelemről szól és még hiteles is, az már tényleg igencsak ritka mint a fehér holló.

--------------------------------------------------

Az első mondatban idézett latin szólás azért jutott eszembe, mert ahogy haladt a történet, úgy vontam egyre több párhuzamot a mai világunkkal, és állapítottam, meg, hogy nincs új a nap alatt. Persze ehhez tényleg szükséges az, hogy egy hiteles történetet kapjunk, ne valami amerikai hőseposzt vagy társadalmi érzékenyítéssel nehezített tanmesét.

Először is, akit érdekel a történelem annak kötelező darab. Mostanában több nem amerikai sorozatot néztem, és úgy vagyok már vele, hogy a tengertúli filmgyárakban készült filmeket már nem is vagyok hajlandó megnézni, kivétel ez alól néhány rágóta futó sorozat. Az Árnyékvonalak Finnországban készült, és a megszállásokkal terhelt történelmük egyik alapvető kérdését feszegeti, azaz, hogyan egyensúlyozzanak a nagyhatalmak befolyási határövezetében. Vagy egyikhez húznak, vagy másikhoz, vagy próbálnak egyensúlyozni. Ilyen sorsa volt a XX. században Svédországnak, Ausztriának és részben Svájcnak is.

Az Árnyékvonalak című sorozat a hidegháború idején, egész pontosan 1955-ben játszódik, egy a II. világháborút követő békeszerződésben 50 évre a szovjeteknek adott finn félsziget, Porkkala visszaadása körüli bonyodalmakat elemzi. A félsziget Helszinkitől délnyugatra fekszik, startégiai pont, a nyugati földrészen tengeri kijárattal alig rendelkező Szovjetuniónak rendkívül fontos volt, tengerészeti katonai bázist létesítettek ott.

Az ötvenes években Hruscsov viszont úgy gondolta, hogy 40 évvel korábban visszaadja a finneknek a területet, persze ezt feltételekhez kötötte, jelesül ahhoz, hogy Urho Kekkonen legyen Finnország következő elnöke. Azért ragaszkodtak hozzá, mert tudták, hogy valószínűleg megértő a szovjet politikával szemben, legalábbis kiegyensúlyozott lesz, míg az amerikaiak jelöltje, Karl August Fagerholm kemény ellenfele lesz a keleti szomszédnak, és az országot erősen közelíti majd a NATO-hoz.

Hruscsovnak amúgy is volt egy olyan szokása, hogy különböző országoknak felajánlotta a vitatott területeket. Persze ennek is megvolt a maga politikai háttere, mert ezekre hivatkozva sokkal fontosabb ügyekben érvéként tudta használni és közvéleményben jobb lett a szovjetkeről kialakított kép. Máig ható következménye van annak, hogy a japánoknak felvetette a Kuril-szigetek visszaadását, és erre az ígéretecskére hivatkoznak a japánok a mai napig. Ha megegyeznek akkor békét is tudnak kötni, hiszen nemzetközi jog szerint a mai napig hadban áll a két ország. Hruscsov ilyen viselkedése minket is érintett, hiszen Kádár Jánosnak többször is felvetette Kárpátalja visszaadását, de ő hazaáruló módon ezt visszautasította. Ez lett volna az első rés a trianoni-párizsi békeszerződésen, amit később tovább lehetett volna bontani, de ez egy másik történet.

Érdekes képet kaphatunk a szovjet belső hatalami vitákból, milyen érdekcsoportok alakultak, mik voltak a céljaik a finn területtel kapcsolatban, hiszen ott atomlétesítmények épültek. Ráláthatunk a Hruscsovot elmozdítani akarók törekvéseire is. De a filmben olyan hétköznapi érdekességeket is láthatunk, hogyan takarták el annak a vonatnak az ablakait amely kénytelen volt áthaladni a szovjet zónán, mert a sineket is belevették a lefoglalt területhez.

A filmsorozat a finn elnökválasztás előtti hírszezési adok-kapok történéseit mutatja be, mert a felszínen látható politika mellett főleg a finn-amerikai-szovjet kémek működésére koncentrál. Ha még eddig nem írtam volna le, ez egy kémtörténet. Érdekes filmen látni, hogyan próbálták meg befolyásolni mindkét oldalról a finn elnökválasztást, aminek a részletei azóta nyilvánosságra kerültek. Például az amerikaiak, hogyan fizettek le újságírókat, hogy hazugságokat terjesszenek Kekkonenről, hogyan próbálták korrupmálni vagy megzsarolni az egyes elektorokat, és hogyan állt az egyik oldalra finn titkosszolgálat, elhárítva a sok befolyásolási kísérletet. Tanulságos megtudni, nemcsak ebből a sorozatból, hanem bármely titkosszolgálatokkal foglalkozó szakkönyvből, hogy más országok, hogyan próbálják befolyásolni más országok belpolitikáját. A repertoár széles, zsarolás, vesztegetés, gyilkosság, újságírok befolyásolása. Ugye ismerős? A ballibsik jokat röhögcsélnek amikor általában jobboldalon ezeket felvetik. Haha Soros-terv, haha, összeesküvéselmélet. A hírszerzők élete másról sem szól, mint más országok befolyásolása, és a sajátjukban ennek megakadályozása. És tévedés ne esssék, nem csak a hírszerzők befolyásolják egy másik ország életét, hanem az ugynevezett civil szervezetek is, a jótékonykodás álcája mögött. Persze aki csakk ballib oldalakról tájékozódik azokanak ezt nem könnyű megmagyarázni. A finn elnökválasztási rendszer pedig nem épp domokrácia barát, hiszen egy elektori testület választja meg, akik ki tudja hogyan kerülnek oda, és mi alapján választanak.

Az is tanulságos a filmből, hogy Kekkonen annak ellenére, hogy erősen vitatható módszerekkel került hatalomra,  ezt a filmben sem rejtik véka alá, és csak egy szavazaton múlt így is a megválasztása, mégis a finn történelem egyik legnagyobb alakjává vált. Annyira jól egyensúlyozott a két hatalom között, hogy a nagy medve szomszédságában is megőrizte függetlenségét, sőt gazdaságilag ki is használt a közelséget, mégis életmód tekintetében a nyugati világot idézte. "Helsinki, az már nyugat?" Ismerős idézet? Mégis erősen vitatható kultusz alakult ki körülötte, annyira, hogy még hivatalban lévő elnökként rákerült egy finn bankjegyre, ami monarchiákon kívül, hogy is mondjam, nem épp elegáns. Emlékszünk még amikor nálunk a suttógó propaganda azt terjesztette, hogy Orbán Viktor meg akarja magát koronáztatni, és az új bankjegyre saját magát akarja tetetni? Érdekes, hogy nálunk a sok hasonló valótlanságnak mennyire teret adnak, a finneknél meg a megvalósult hasonló nem épp demokrácia kompatibilis történések simán megállják a helyüket.

A sorozat sokáig újdonság, hangulatos és jól összerakott kémtörténet, de ezt is utolérte a többi sorozat gyengesége, az, hogy egy idő után nem lehet csak az alap történettel kitölteni az időt, és kezdődnek a szereplők magánéleti problémái. Na akkor kezd unalmassá válni amikor ez már túlsúlyba kerül, itt kb kicsit a közepétől, de mégsem válik teljesen érdektelenné a film.